Budapest Régiségei 16. (1955)

JELENTÉSEK - Szilágyi János: A rómaikori ásatások fontosabb eredményei Budapest területén és az Aquincumi Múzeum értékesebb gyarapodásai az 1951-53. években : előzetes jelentés 387-426

el elhunytjaikat; 1. ehhez részletesebben: NagyL,,: AÉ 52. 1939. 118. skk. 26 A kőoltárka 57 cm magas. A betű vájatokban az egykori vörös festés nyomai még megmaradtak. Porózus, silányabb kőzetfajta. Képét 1. a latin nyelvű közlésben: Acta Antiqua ASH 1. 1952. 196. A betűvéső egybekapcsolta az A-f D, A + V + R (a 6. sorban), az A+T, M + E (a 7. sorban), az M-f-E (a 8. és a 9. sorban), a

t V + E, E+T, N+T (a 10. sorban) betű-csoportokat. 27 Cn. Cl. Severus és L. Ti. Cl. Aur. Quintianus (Pompeianus) ekkor viselték a császárkorban már csak formális, naptárfontosságú consuli tisztséget. W. Liebenam; Fasti consulates... Bonn, 1909. 29. CIL III. 870, 1139. 28 A név gyakori, 1. a CIL III. és Dessau — I(nscriptiones) L(atinae) S(electae) névmutatóit. Erőltetett lenne szerintem a Donatianus egyéni névre egészíteni ki a 2. nevét. Az emeritus szó (,,kiérdemesült") azonos értelmű a veteranus („kiöregedett") fogalommal, amely a kötelező, legalább 25 évi szolgálati időn túl továbbszolgáló katonákat jelöli. A. Domasiçewski: Die Rangordnung d. röm. Heeres. Bonner Jahrbücher 117. 1908. \\. F

iebiger: RE. 1905. Emeriti c. CIL III. 14013. sz. 29 A „polgárváros" romjai láthatók fenntartva az Aquincumi Múzeum körül. 30 Részletesebben 1. Alföldi A.: Bpest története 1/1. 1942. 274, 277. 31 Viminacium táboránál, amely Kosztolác helyén volt a szerbiai dunaparton, hastatus (a 3 -ik legmagasabb rangú) centuriónak a lustrum-a kapcsán állít oltárkövet (CIL III. 8112. cf. 12656), i. sz. 228-ban, a pénztáros helyettese, a légió 11 mérnökével együtt. Aquileia-ban Philippus császár korából (244—9) maradt nyoma hasonló esetnek (CIL V. 808). Carnuntum táborától DNy-ra (Bécs és Pozsony között), de annak közelében, i. sz. 205 körül szintén egy primus pilus-naí a lustruma idejére bérelhette a tábori rétek egy részét az egyik katona (CIL III. 14356

3a

). A kérdéscsoporthoz legutóbb Mócsy A. szólt hozzá átfogóan: Acta Arch. ASH 3. 1953. 189-194. 32 CIL VIII. 18072 (primus pilus, princeps, hastatus; ,,első dárdás", ,,első lándzsás"). Bonner Jb. id. mű, 91. old. és 4. j. H. M. P. Parker: The Roman legions. Oxford, 1928. 224. 33 Berve: RE. 1927. Lustrum c. Ehhez a fogalomhoz magyar kutatók is mélyrehatóan szóltak hozzá, így S^abó A.: Egyetemes Phil. Közi. 62. 1938. 374-8; Archiv f. Relig. Wiss. 36. 1939. 135-60; Borzsák l: Antiquitas Hungarica 2. 1948. 72. skk. 34 Berve, id. mű 2054, 2057—8. Fontos a Varro-£é\e meghatárázásra való hivatkozás (1. 1. VI. 11): ... lustrum nominatum tempus quinquennale. . . „a lustrum fogalom 5 évi időszak"... 35 A rómaikor vége felé a mensor szó más értelmet nyert; ekkor már: szálláscsináló altiszt stb. Grosse: Röm Militärgeschichte... 1920. 126. 36 Me(n)sor aedi(ficiorum) magistrafui-in. („építmények hatósági mérnöke") létezésére adat Aquincumból: CIL III. 3585 sz. A dalmatiai sírfelirat (uo. 2129 sz.) határozottan kiírja a mensor aedificiorum („építmények kimérője") kifejezést, az aqiiincumi kőfelirat pedig a magistrate szót („hatósági") tartja fenn tisztán olvashatóan. 416 37 340 cm mélységig keverten került elő közép- és ókori kerámiatöredék a felső feltöltésből, ami általánosabban nyilvánul meg a dunamenti gát terében. 38 Kb. 430 cm mélységben a mai talajszint alatt. 39 Bp. Rég. XIV. 1945. 454. old. és 2. kép (alaprajz); AÉ 78. 1951. 124—6. A két nagycsatorna belső metszéssíkjai: 990,6, ill. 1020 cm.

2 A délebbi valamivel nagyobb: 127 cm mély, 78 cm széles (belső terében). 40 Legutóbb hasonló értékelés: Barkócsj, L.: Acta Arch. ASH 3. 1953. 202-3. 41 Az északabbi nagycsatorna ismeretlen szélességű beépítetlen területsávban fut a mai híd alatt, talán az erődített tábor tövében megkívánható holtövezetben. 42 Átm.: 10—15 cm. Hasonló mészkő golyókat Óbudán másutt is találtak. 43 A mai talajszint alatt 293 cm mélységben. A gyermekcsontváz mellett, annak a nyakánál, félhold alakú fémcsüngő került elő. Már szétszórtan találtuk. A FIG SAB bélyegű tégla olvasásához és korhatározásához 1. : Der röm. Limes in Österreich 13. 1919. 104. skk. A már előzőleg talált, dunaparti későrómaikori sírokról bővebben: Bp. Rég. XIII. 1943. 345-6.; XV. 1950. 480-1.; AÉ 78. 1951. 123. 44 A mai talajszint alatt 275 cm mélységben. Alapozása kő, ezen sóderréteg. 45 Teljes feldolgozásuk Sz. Póczy Klárától, könyvünkben a 40-80. old.-on. 46 Fényképe és részletesebb ismertetése, lelőkörülmények: Acta Antiqua ASH 1. 1951. 191-200. (Latin nyelven.) 47 Áttekintésük és értékelésüket 1.: Nagy L,.: Budapest története 1/2. 1942. 556-7.; Révay ].: AÉ 1943. 145-6. 48 CIL VIII. 7156, 9142 sz. ; Fr. Buecheler, Carmina epigr. I. Leipzig, 1895. 526, 1974. Legutóbb R. Egger (Der Grabstein v. Cekancevo. Öst. Akad. d. Wiss., Schriften d. Balkankomm. XI/2. 1950. 13.) hívja fel a figyelmet egy sírfeliratra, amelyen a tízéves korban elhunyt gyermek az aquincumival rokon világnézettel panaszolja : . . . Fatus aut genesis me fecit carere parentes. . ., vagyis „a Végzet vagy a Születés már szüleim elvesztésére ítélt engem". . . Hasonló hangulat nyilvánul meg egy, legújabban előkerült carnuntumi sírkő-felirat (A. Bet%: Commentationes Vindob. 1. 1935. 6.) szavaiban:... Fatus et Fortuna iniquiter iudicavit. . ., „a Végzet és a Szerencse igazságtalanul ítélkezett felettem. . . " (5 évet élt gyermekről). 49 Az elhunyt a mellképen kulcsot tart kezében, hogy fegyvertárőri hivatására utaljon. A kurzív jellegű betű-írásmódból különösen az L betű vésése sajátságos, szinte íC-szerű a 3. sor végén, de ez a formája is gyakori. R.Cagnat: Cours d'épigr. lat.

4 Paris, 1914. 15, 18. 50 Az újoncozás egyébként a szóbanforgó korszakban már a csapattestek állomáshelyeinek őslakosságából ment végbe. A tribus- és a származási adat kiírása a II. sz. 1. feléig várható el — általában véve. Bonner Jb. 108/9. 1902. 195-6. 61 A három közel-keleti, Ancyra nevű városra (Hirschfeld: RE. Stuttgart, 1893. Ankyra c. 2221 — 2.) csak helyesírási hiba feltevése árán gondolhatunk. Formailag mindenekelőtt Nikaia (Nicaea) korábbi nevét (Ankoré; Hirschfeld, id. mű. Ankoré c.) takarhatná feliratunk városneve, de Ankora—Antigoneia-t Lysimachos évszázadokkal előbb