Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

Gçeglêdy e tanulmányában felfogásomon annyit változtatott, hogy szerinte a kangarok győzték le a besenyőket s nem fordítva. Ismerve a besenyő törzsszövetségben a kangaroknak a kabarokéhoz hasonlítható helyzetét, ez eleve valószínűtlen. 3 C^egUdy: A magyarság őstörténete. Szerk. Ligeti Lajos. 1943. 106-^107. Vö. Pauler— Szilágyi: A magyar honfoglalás kútfői. 1900. (Röviden: MHK.) 167-168. 4 Uo. és Minor sky: Hudüd al-'Älam. 'The regions of the World' a Persian Geography. Gibb Memorial New Series IX. 1937. 320-321. 5 Uo. 101, 323-324, és MHK. 195. 6 MHK. 139 skk; Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. 151—152; Minor sky, id. mű, XVII. 1.; C^eglédy: Magyar őstörténet. Szerk. Ligeti Lajos. 241 és Magyar Nyelv. 1945. 38-39. 7 Minorsky szerint (id. mű, XVII. 1.) Gardïzï szövegtöbblete valószínűleg szintén Dzajhiní-ra vezethető viszsza. 8 C^eglédy: Magyar Nyelv. 1945. 37. 9 Minorsky, id. mű. 321 — 441, skk., vö. C^eglédy, id. h. 43-47. 10 Erre 1. Gombocz Zoltán Összegyűjtött Művei. 11/1. 81 ; Barcsi Géza: Magyar hangtörténet Bp. 1954. 41 — 44. 11 SRH. I. 49; Morout-ta vö. Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. 19—21. 12 A kazár nagyfejedelem és a Turul-monda. 1. A kettős királyság. 2. Királyölés és koronázás. Ethnographia. 1917. 58-68. 13 A kettős királyság a npmádoknál. Károlyi Emlékkönyv. Bp. 1933. 28-39. 14 Vö. pl. Schurtz'- Urgeschichte der Kultur. 138; Zeki Validi Togan: Ibn Fadhlan's Reisebericht. 261; Deér: Századok. 1945-46. 18. 15 Vö. Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete. Szikra, 1949. 40-49 skk. 5

/a W. Steinitz: Totemismus bei den Ostjaken in Sibirien. Ethnos. 1938. 125— 140. V. N. Csernyecov: Adalékok az obi-ugorok nemzetiségi szervezetének történetéhez. 1949. 1 skk. 16 Engels, id. mű, 86—101. . 17 Francis la F lesebe: The Osaga Tribe. Annal Report of the Bureau of American Ethnology. 36, 67 skk ; Thurnwald: Werden, Wandel und Gestaltung von Kultur und Staat. 147. 18 Id. mű, 137— 138; Kosten-, bár elismeri Schurtz érdemeit a „férfiszövetség" kérdésének feltárásában, a matriarchátus kérdésében elfoglalt álláspontját bírálja. Matriarchátus. Az anyajog kérdésének története. 340—341. 19 A kérdésre általában 1. Schurtz-' Alterklassen und Männerbünde. 1902. c. művét; vö. még Birket

—Smith: Geschichte der Kultur. 293. 20 Hahl: Nachrichten über Kaiser Wilhelm Land. 1897. 74 kk.; Schurtz: id. h. Másképpen értelmezi Thurnwald: Reprezentative Lebensbilder von Naturvölkern. 1931. 144; Staat und Kultur. 148. 21 Vö. Koszven, id. mű. 341. 22 Müller-Wismar: Yap. 1917. 2-12. skk; vö. Thurnwald: Staat und Kultur. 158. és Werden, Wandel und Gestaltung von Familie, Verwandschaft und Bünden, 202., hol ezt az esetet tévesen a „heilige Gott— Fürst"-höz sorolja. 23 L. 17. jegyz. 24 Vö. Staat und Kultur. 156-157. 25 Engels, id. mû, 165— 67. 26 Tor Irstam: The King of Ganda. Studies in the Institutions of Sacral Kingship in Afrika. Stockholm. 1944. 128-180. skk. 27 Thomsen: Inscriptions de l'Orchon. Helsingfors, 1896. 97, 100-101. 28 Birket-Smith, 317-318. 29 Frazer: The Golden Bough III. 20-21 ; Róheim: Ethnographia 1917. 60-61. 30 Irstam, id. mű, 38, 178. 31 Thomsen, id. mű, 102—103: „D'après l'usage, mon oncle paternel le kagan monta sur le trône". Konstantinos Porphyrogennetos a besenyőkkel kapcsolatban állapít meg hasonló jogszokást. A besenyő vezérek felsorolása után a következőket írja: „Ezek halála után az uralmat unokatestvéreik vették át. Ugyanis náluk az a törvény és régi szabály volt érvényben, hogy nem áll hatalmukban méltóságukat fiaikra és testvéreikre átszármaztatni, hanem az is éppen elég, ha azok, akik azokat viselik, életük fogytáig uralkodnak, haláluk után pedig vagy unokatestvérüket, vagy unokatestvéreik fiait teszik meg azzá, nehogy a királyi méltóság a nemzetség egyik ágán szálljon tovább, hanem az oldalágiak is örököljék és elnyerjék a tisztséget; idegen nemzetségből azonban nem csúszik be senki és nem lesz fejedelem.'" (Moravcsik Gyula: Bíborbanszületett Konstantin. A birodalom kormányzása. Bp. 1950. 167.) 32 Vö. László Ferenc: A kagán és családja. 26. 33 Magyar Nyelv. 1953. XLIX. 319-32; Vö. Chavannes: Documents sur les Tou-kiue (Turjcs) Occidentaux. St. Pétersbourg. 1903. 252-253. 34 Chavannes, id. mű, 196. Hiüan-cang utazására általános tájékoztatót nyújt Ligeti Lajos: Belső-Ázsia felfedezése. 71-86. 35 Journal Asiatique. VI. s. III. 358 skk.; Thomsen, id. mû, 64. 34 Chavannes, id. mű, 219—221. 37 Uo. 264-268. 38 A magyar dukátus intézményét máshol szándékozom bővebben tárgyalni. 39 Chavannes, id. mű, 56, 265. 40 Uo., 194. 41 Uo., 265. 42 Uo., 267-268. 43 Uo. 281. 44 julien, id. h. III. 353; Thomsen, id. mű. 62. 45 julien, id. h. IV. 424; Thomsen, id. mű. 69—70. 46 julien, id. h. IV. 393; László Ferenc id. mű. 35. 47 Irodalmát 1. László, id. mű, 21. 48 Chavannes, id. mű 24, 52, 263; vö. László, id. mű, 27. 49 MHK. 237, 260. *9a Figyelembe véve azt, hogy a türk birodalomalapító Isztemi (Isiemi) a szentnek tekintett kazár kagán őse volt s már az orchoni feliratokon szinte az istenségek sorába emelkedett, úgy gondolom, hogy eddig kielégítően meg nem magyarázott isten szavunk kazár eredetű s eredetileg a kagán istenség-ősének neve volt. 50 Julien: Journal Asiatique. VI. s. III. 332; Thúry: Keleti Szemle. IV. 3—4; Róheim: Ethnographia. 1917, 62;