Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Várnai Dezső: A budai Várpalota középkori kőfaragójelei 325-362

VÁRNAI DEZSŐ A BUDAI VARPALOTA KÖZÉPKORI KŐFARAGÓ JE LEI BEVEZETŐ A budai várpalota építéstörténetének időrendi felosztásánál nem nélkülözhetők a feltárt palotamaradvány különböző részein előforduló kőfaragójelek. Ezek a jelek a budai vár építéstörténetének és egyben a budai kőfaragó-műhely működésének is felette érdekes'kőbevésett dokumentumai.

1 A kőfaragójelek értelmezése körüli véleménykülönbség alapja, hogy ugyanazt a jelet többféleképpen lehet szerkeszteni. Az eddigi rendszerek (pl. Rziha) csak egy bizonyos alapsémára vezetik vissza szerkesztésüket. A jelek szerkesztési rendszerének rekonstruálása körül már régen megoszlik a műtörténész szakemberek véleménye.

2 Úgy véljük, hogy minden jel kiszerkeszthetőségének feltételezői — akik a jelek egyszerű arányszerkesztéseiből az egész épületkomplexumra messzemenő szabályokat vonnak le — végletben járnak éppen úgy, mint azok, akik mindennemű geometriai konstrukció létezését tagadják. Hét évi kutatásaim során azt tapasztaltam, hogy minden jel egyszerű (sematikus) kiszerkesztése utólag nehezen képzelhető el, mivel az eredetileg szerkesztett jelet a kőfaragó rendszerint emlékezetből véste.

3 Ha a kőfaragónak a műhely mesterétől (vezetőségétől) kapott, vagy általa választott jelet élete végéig tiszteletben is kellett tartania és ezek „szövetségi jelek gyanánt is szolgáltak"

4

, ez még nem jelentette azt, hogy a kőfaragó a kapott jelét ne módosította volna egyénisége szerint. A kőfaragó jelek eredetileg a kőfaragó darabbér elszámolásának megkönnyítésére szolgáltak és akkor keletkeztek, midőn az építmények túlnyomórészt kváderkövekből készültek, a legszükségesebb tagozassál. A XIV. század folyamán a kőfaragók szervezett testületekbe tömörültek és jegyeik a munka minőségét is hitelesítették. A műhelyrendszer további kifejlődésével és a műhelyfegyelem növekedésével a XV. század végén ezen felül még ezek a jelek tiszteletjelvényül is szolgáltak.

5 A XIV. század végétől mesterjegyek nagy előszeretettel készülnek pajzsban is, a záróköveken.

6 A legbőségesebb anyagot közzétevő Rziha tanár alapvetően téved, amikor feltételezi, hogy a jelek négy anyakulcsból szerkeszthetők. E feltevés ellen szól az is, hogy a legbonyolultabb kulcs szerint éppen a legrégebbi (pl. bizánci) jelek rekonstruálhatók. Tovább menve, a régi antik jeleket is olyan rendszerbe állítja, melyek csak többszáz évvel később alakultak ki. „Az állítólagos igazság bizonyítására kénytelen őrült komplikált hálózatot sűríteni, hogy ebbe a legnehezebben megmagyarázható jel is beerőltethető legyen."

7 Az építészettörténet szemszögéből vizsgálva, alapvetően helytelennek bizonyul az a módszer, amely az alárendelt jelek magyarázásával akar következtetni az egyes objektumok létrejöttére. 8 Sajnos, ugyanebbe a hipotézisbe bonyolódott bele Frőde Vilmos is,

9 — aki a leggazdagabb magyar anyagot tette közzé — bonyolult szerkesztési eljárásával. Ugyanezt az irányzatot követi Horváth Henrik, aki elvont szellemtudományi művében igyekszik a jelek jelentőségét magyarázni.

10 A kőfaragójelek jelentőségét az építészettörténeti kutatás részére tehát nem az egyező alakú jelek összehasonlításában látjuk (amelyek legtöbbször a legkülönbözőbb helyeken, igen gyakran szanaszét fekvő építményeken találhatók), hanem abban, hogy egyes építményen az építési periódusokat ezek segítségével élesebben határolhatjuk el.

11 Önmagukban a kőfaragó]elek nem határoznak 325