Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Szászné Burger Alice: Aquincumi mesterjegyes bronzcsengő 295-299

Csengőnk esetében a mester nevének nominativusa a „fecit"-jelzővel együtt arra enged következtetni, hogy azt az i. sz. II. században készíthették. A korábbi eredetű használati eszközöknél ugyanis a mester nevének genitivusa jelezte készítőjét. (Gen. originis.) Kivételt képezne egy valkenburgi bronzserpenyő, amelyet a legújabb kutatásból ismerhettünk meg SILVINSF mesterjeggyel.

5 Ezt a darabot ugyanis ismertetője i. sz. 42—47 közé helyezi.

6 Ha Norling—Christensen kormeghatározását elfogadjuk, akkor azt kell látnunk, hogy Itálián kívül is, a kiemelkedő bronzárukat már az i. sz. I. század közepétől kezdve nominativusban előforduló, fecit jelzővel ellátott mesterjegyekkel készítették. Egyébként ugyanis „általánosan elfogadott nézet, hogy a nominativusban álló mesternevek későbbiek, mint a genitivusban lévők".

7 Pannónia rómaikori bronzemlékanyagában fentiekben részletesen leírt tintinnabulumhoz hasonló darabot — de mesterjegy nélkül — ez ideig egyedül a brigetiói Dolichenus szentélyből ismerünk.

8 Az ugyancsak innen előkerült különböző formájú bronzcsengők társaságában talált darab amellett szól, hogy ez a félgömb alakú forma még a III. század elején is előfordul nálunk. E darabtól eltekintve többnyire csak egészen más formájú csengőket, többször vaskolompot, vagy pedig kisméretű, fülbevalónak használt csengettyűket találtunk. Említettük, hogy mesterjeggyel csakis egyes készletek kiemelkedő darabjait látták el a császárkorban. Ilyen készlethez tartozhatott a mi tintinnabulumunk is, mégpedig kocsifelszereléshez — jóllehet pannóniai kocsileleteinkben ilyen formájú, mesterjeggyel ellátott bronzcsengő eddig még nem került elő. Pannónián kívül azonban Augusta Traiana-tól 7—8 km-re egy számunkra igen fontos leletegyüttest ástak ki az utóbbi években.

9 Itt (bulgáriai Malka Verea) egy négykerekű kocsi került elő, amelynek vasalkatrészei megegyeznek a már eddig ismert kocsikéval. Jelentős bronzveretek a kocsin nem voltak. A kétfogatú kocsi díszes lószerszámdíszei ezzel szemben a ritkábban előforduló, emailberakásos technikával készültek. Ehhez a lószerszámkészlethez két darab bronzcsengő tartozott. Formában, díszítésben, fül megoldásban egészen csekély méretbeli különbségtől eltekintve — m. : 6,—, átm. : 8. cm -— pontosan megegyeznek a margitszigeti darabbal. A csengöpár azt bizonyítja, hogy a kétfogatú kocsi lószerszámkészletének mindegyikéhez egy-egy csengő tartozott, tehát ezeket nem a kocsira függesztették. Mivel ezek megegyeznek a lovak számával, vagy egy-egy ló nyakán, vagy a nyaklón, esetleg az igán csüngtek. Császárkori igás fogatolásra mind a Római Birodalomból, mind pedig Pannóniából, számos kőemlékábrázolás maradt ránk.

10 A margitszigeti tintínnabulumnál erre mutat egyébként a fülnél már említett két szabálytalan alakú nyílás is, amelynek kikopása éppen az átfűzött bőrszíj állandó súrlódásából származhatott. Háziállatok csak vaskolompot hordtak, amit a Pannóniában is nagy számban talált ilyen leletek bizonyítanak. Malka Verea emailtechnikával készült lószerszámdíszei talán elősegítik csengőnk készítési helyének és idejének meghatározását. Bár I. Welkowfent már idézett ismertetésében a Malka Verea-i kocsilelet korát nem határozta meg közelebbről, ezt a hiányt pótolta L. Botoucharova, aki a beresovói tumulus kocsitemetkezésének kapcsán írt tanulmányában kimutatta, hogy az oly gazdag bulgáriai kocsileletek az i. sz. II. században készültek.

11 A thrákiai emaildíszes lószerszámokkal ellátott kocsikat ez idő szerint galliai import áruknak vélik. A dunai tartományokban — főleg Pannóniában — a galliai hatás már Domitianus korától kezdődött és a II. században volt a legerősebb.

12 A kereskedelem útja megegyezett az áttört kocsidíszeknél kijelölhető útéval, terjesztője a nyugati keltaság volt.

13 Sellye I. emailtechnikával készült darabokat ismertető összefoglaló munkájában több analógiát hoz Gallia Belgicából.

14 K. Exner már meg is nevezi azt a helyet, ahol a korai időktől kezdve (Flaviusok után) ezeket az emailtechnikával készült, különféle rendeltetésű dísztárgyakat készítették : ez a belgiumi Villa d'Anthée volt.

15 Azért időztünk talán kissé részletesebben a Malka Verea-i kocsileletnél, mert ennek segítségével igyekeztünk a margitszigeti csengő készítésének helyét és idejét meghatározni. Összegezve tehát az eddigieket: úgy gondoljuk, hogy a Margitsziget felső részénél — a Duna medréből — előkerült eddig egyedülálló SECVNDVSF mesterjegyes bronzcsengő egy lószerszámkészlet kiemelkedő darabja volt (ezért látta el mestere bélyegzővel). Ló nyakán vagy a nyaklón csüngött, bőrszíjra fűzve. Galliai műhely terméke. Készítésének ideje i. sz. I. század vége — II. század eleje. Igen valószínűnek látszik, hogy az aquincumi tábort a rákospataki őrtoronnyal összekötő hídon áthaladó kocsiról esett a Dunába. 296 •-