Budapest Régiségei 16. (1955)

ANYAGKÖZLÉS - Szászné Burger Alice: Aquincumi mesterjegyes bronzcsengő 295-299

SZÁSZNÉ BURGER ALICE AQUINCUMI MESTERJEGYES BRONZCSENGŐ Az alábbiakban ismertetett bronzcsengőt (tintinnabulum)

1 kotrógép dobta ki a felső Margitsziget táján a Duna medréből az 1930-as évek egyikében (1. kép).

2 Darabunk a nagyméretű rómaikori bronzcsengők közé tartozik. Mag.: 6.—, átm.: 7,1, fül átm.: 2,5 cm. Félgömb alakú, köralappal. A fül két oldalán széles, szabálytalan kivágás van, ezekkel ellentétes oldalakon két kis szabályos, kerek lyuk. A csengő legtetejének közepén az esztergálás nyoma látszik, vállán egy körbe futó vonal, míg köpenyén a váll alatt felül és a perem felett alul 2—2 párhuzamosan bemélyített vonaldísz fut körbe. Darabunk patinája kívül sötét olívzöld, fényes felületű, ma is hibátlan állapotban van. A már hiányzó nyelv egykori anyagára belül a vastag vasrozsda mutat. A rozsda dunai kavicsokat tapasztott a csengő belső falához. A Margitsziget táján előkerült tintinnabulumot finom kidolgozásán kívül számunkra különösen mester jegyes bélyegzője teszi nemcsak Pannóniában, hanem a Római Birodalomban is igen ritka és értékes leletté.

3 A felső kettős, bemélyített sáv alsó vonalára merőlegesen, beütött, hosszúkás, keskeny téglalap alakú bélyegző kezdődik (h.: 0,15, sz.: 0,02 cm, 2. kép). A második körvonalnál induló jól olvasható betűk közül .. CVND.. egészen élesen, tisztán kivehető. Utána következő VS betűk felső fele elmosódott. Az utolsó F betű hajlított függőleges vonalának csak alsó fele látható világosan. Ezután már a bélyegző egyenes lezárása következik. A mesterjegyet a vonaldíszítés bemélyítése előtt ütötték a csengő falába. Az első észlelhető betűt E-re véljük kiegészíteni. Tekintettel arra, hogy a bélyegző éppen hajlatvonalban kezdődik, nem érinthette az első betű ugyanolyan erővel äz alapot, mint azok, amelyek már egyenes síkon folytatódnak. Ez az oka annak, hogy a bélyegző indulását nem látjuk, második betűjét is csak következtetjük. Végeredményben csakis SECVNDVS mester nevének töredékéről lehet szó, mért pl. VERECVNDVS már sokkal hosszabb helyet venne igénybe. Mesterjeggyel csakis kiemelkedő darabokat láttak el, azt minden esetben gondosan, jó olvashatóságra törekedve ütötték a tárgyakba. Ha tehát pl. Verecundus lett volna bronzcsengőnk mesterének neve, bélyegzőjét feltétlenül lejjebb, a csengő falának egyenes síkján helyezte volna el. Nem kétséges tehát, hogy mesterjegyünk: SECVNDVSF. Hogy ez milyen gyakori név volt nemcsak az itáliai és galliai bronzöntők, hanem a téglakészítők és fazekasok körében is, arra igen sok adatunk van.

4 I. kép. Mesterjegyes bronzcsengő Aquincumból 2. kép. „CVNDVSF" mesterjegyes bélyegző 295 •