Budapest Régiségei 16. (1955)
TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40
Ha meggondoljuk, hogy a hun történet írója a magyar történetből számos esetben merített motívumokat műve megírásához — így pl. a hunok eredete és honfoglalása, a 7 hun vezér és Kádár bíró megválasztása, Attila címere, Zoárd vezér apuliai kalandozása stb. leírásában — : , elképzelhető, hogy egy Budán fennmaradt magyar hagyomány volt a szerző forrása Budavár nevének magyarázatára: Buda Dunába ölesére és Budavár nevének régi tilalmazására nézve. Ha pedig itt egy magyar népmondával lenne dolgunk, akkor a monda magyar főhőse, akinek személyét Attilával be lehet személyesíteni, aligha lehetne más, mint Árpád. E feltevés hozzájárulna egy vonással Árpád és Kurszán utóda — Buda— küzdelmének történetéhez és magyarázatot adna Buda nevének keletkezéséhez. A hun történet írójának nagy fantáziáját ismerve, sajnos, fennáll az a lehetőség is, hogy Buda halálának történetét a szerző maga találta ki, ami óvatosságra int a kérdés megítélése tekintetében. Mint érdekességet, nem hallgathatom el ezzel kapcsolatban, hogy a Kurszán nemzetség egyik tagját, ki 1329 és 1338 között szerepel, Etelének nevezték, aki névadója volt a kihalt kartali és sülyi Etele családnak. 132 Az Etele személynevet egyedül ebben a magyar nemzetségben viselték, ami, ha mást nem is, annyit mutat, hogy a nemzetségben a XIV. század elején élt valamilyen Attila-kultusz. Befejezésül vizsgáljuk meg Konstantinos Porphyrogennetos „De administrando imperio" c. munkájának Árpád uralomrajutásáról szóló 38. fejezetét. Mint már fentebb említettem, e fejezet minden valószínűség szerint a Bizáncba látogató Tormás — Árpád unokája — és társa, Bulcsú Karchas közlésére vezethető vissza: „A türkök (= magyarok) népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is vajdának hívták. . . A türkök hét törzsből állottak, de sem saját, sem idegen fejedelem felettük soha nem volt, hanem valamiféle vajdák voltak közöttük, akik közül az első vajda volt az előbb említett Levédi... Kazária fejedelme, a kagan vitézségükért és szövetségükért nemes kazár nőt adott feleségül a türkök első vajdájának, akit Levedinek neveztek, vitézségének nagy híre és nemzetsége fénye miatt, hogy tőle gyermeket szüljön, de a sors úgy akarta, hogy az a Levédi nem nemzett azzal a kazár nővel gyermeket... Amikor a türkök és az akkor kangarnak nevezett besenyők közt háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre, amely helyeken mostanában a besenyők népe lakik. Kevés idő múltával az a kagan, Kazária fejedelme üzenetet küldött a türköknek, hogy küldjék el hozzá első vajdájukat, Levedit. Levédi tehát megérkezvén Kazária kaganjához, tudakolta, hogy mi okból hívatta őt magához. A kagan azt mondta neki, hogy: „Azért hívattunk, hogy mivel nemes származású, értelmes és vitéz vagy és a türkök közt az első, nemzeted fejedelmévé emeljünk, és engedelmeskedj a mi szavunknak és parancsunknak." ö pedig válaszolva a kagannak azt mondta, hogy: „Nagyra veszem irántam való hajlandóságodat és jóindulatodat, és illő köszönetemet nyilvánítom neked, minthogy azonban nincs elég erőm ehhez a tisztséghez, nem fogadhatok szót neked, azonban van rajtam kívül egy másik vajda, akit Álmosnak neveznek, akinek fia is van, név szerint Árpád; ezek közül akár az az Álmos, akár a fia, Árpád legyen inkább fejedelem, aki rendelkezésetekre áll." Megtetszett annak a kagannak ez a beszéd, és embereit vele adván, a türkökhöz küldte őket, és ezek megbeszélték ezt a türkökkel, a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem atyja, Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért és vitézségéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint paizsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sosem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme. Néhány év múlva a besenyők rátörtek a türkökre és fejedelmükkel, Árpáddal együtt elűzték őket." 133 Ez a fejezet nézetem szerint nem más, mint Árpád unokája, Tormás megtévesztő előadása, azzal a célzattal, hogy leplezze Árpád uralomrajutásának körülményeit, azt, hogy a főfejedelemség jogosan a kündü utódait illetné. Ennek érdekében: 1. Nem tesz említést a kettős fejedelemségről, a kündü főfejedelmi méltóságról, amit a mohamedán források kétséget kizáróan tanúsítanak — ezzel szemben többször említi, hogy sem saját, sem idegen fejedelem nem uralkodott felettük. Elhallgatja tehát a főfejedelmi méltóságot, mert Árpád előtt nem az Árpád-ház viselte azt. 28
