Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Voit Pál: A budai Várpalota interieurjei 221-242

VOIT PÁL A BUDAI VÁRPALOTA INTERIEURJEI Az újkori palota rendkívül mozgalmas és viszontagságos történetét részben az alább ismertetendő s a belső berendezésre, kiképzésre és művészi díszítésre vonatkozó iratanyagon is végigkísérhetjük. Ez az iratanyag természetszerűen ismeretlen és hasznos építéstörténeti adatokat is tartalmaz. Úgy gondoljuk, hogy e szerencsés körülmény, amely az eddigi teljes ismeretlenségben lévő interieurök fontosabb átépítési és berendezési periódusaira kiterjedő történeti rekonstrukciót okmányokkal hitelesíti, indokolja az építéstörténeti kutatások eddigi irodalmának rövid áttekintését is.

1 A budai várhegy déli fokán álló palotáról, amelyet Kossuth Lajos 1849-ben „budai királyi várlak"-nak nevez

2 több magasszínvonalú művészettörténeti tanulmány látott napvilágot.

3 A Mária Terézia-kori palota avatott monográfusát, Kapossy Jánost, kereken harminc esztendőn át foglalkoztatta e hányatott sorsú épület tervező mesterének kérdése. A történeti hitelességet nélkülöző feltevéseket elvetve, a palota tervezőjét Franz Anton Hillebrandt személyében kereste. Miután azonban Hillebrandt tevékenységéről az első adat csak 1765-ből való — s közben Justus Schmidt a párizsi Bibliothèque Doucet gyűjteményében Jean Nicolas Jadot vázlatkönyvét felfedezte

4 — ezt az álláspontját módosítania kellett.

5 A párizsi vázlatkönyv egyik lapján ugyanis a budai várpalota földszinti alaprajzának — az 1770. évi Hillebrandt-féle tervekkel csaknem azonos — vázrajza (1. kép) a „Chateau de Bude, exécuté" bejegyzéssel kétségtelenné tette, hogy mint utóbb Kapossy írja „az új királyi palota építése 1749-ben Jean Nicolas Jadot de Ville Issey császári főépítész tervei alapján indult". Jadot azonban 1753-ban Bécsből távozott s a budai palota terveit hivatali utódjának, Pacassi császári főépítésznek adta át.

6 Hillebrandt 1745-ben már Jadot mellett dolgozott, illetve a bécsi Hofburg átépítéséhez felmérési rajzokat készített számára. így Kapossy hipotézise oda módosult (id, mű, 185—186. old.), hogy miután „a palota középső része 1755-ben már tető alatt áll megdől az a feltevés, mely a Jadot távozásával beállott változásra volna hajlandó visszavezetni az új tervek keletkezését s a mestert az új udvari főépítészben, Nicolaus Pacassi személyében látná..." Ugyanakkor arra a megállapításra jut, hogy „Jadot alaprajzterve csupán a koncepció első pontosabb megrögzítése" és „Hillebrandt szerzősége és a korai dátum ellen Jadot feljegyzése az »exécuté«, nem elég erős érv". A budai palota ^felépítésének Jadotétól merőben idegen szelleme és formavilága, amelyben még a távoli franciás elemek is sajátos bécsi átfogalmazásban jelentkeznek, már eleve a francia mester szerzősége ellen szól s' az alaprajzi elrendezés oly feltűnő rokonsága, amely a Jadot-féle alaprajzvázlat ismeretét feltételezi, inkább oly feltevést tesz valószínűvé, hogy a kivitelre került terveket az udvari főépítész (Jadot) vázlatának felhasználásával Franz Anton Hillebrandt készítette el..." Kapossy kutatásainak ekkori állapotában Justus Schmidtnek csak kéziratos disszertációját ismerte s nem volt tudomása a már említett Jadot-féle kész kiviteli tervekről, amelyeket a távozó főépítész Pacassinak, hivatali utódjának adott át.

7 Ezenfelül nem vette figyelembe azt a feltűnő körülményt sem, hogy a Martinelli halálával megüresedett kamarai építészi állás elnyerése iránti kérvényében Hillebrandt legfontosabb munkái, építészi tevékenysége és érdemei felsorolásakor még 1757-ben sem tesz említést arról, hogy a budai királyi vár munkálataival bárminő kapcsolata lett volna. Végső következtetése, hogy a „XVIII. század 40-es és 50-es éveiben működő építészek közül ő az egyetlen, aki a... módosított alaprajz és kivitelre is került homlokzattervek mestereként egyáltalán számításba kerülhet". Összegezve: Hillebrandt ismerte ugyan Jadot alaprajz-vázlatát, azt részben 221