Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Voit Pál: A budai Várpalota interieurjei 221-242

felhasználhatta, de a palota tervező és vezető mesterének már 1749-töl őt (Hillebrandtot) kell tekintenünk. A tervező mester személyének kérdése a mi szempontunkból is elsőrangú fontosságú. A művészettörténetnek ugyanis éppen ez a korszaka az, amelyben az építész legalább oly becsvággyal óhajtja megoldani az épület belső tereinek művészi képét és részletformáit, mint a homlokzatok kiképzését. Felismerve az előbb vázolt kutatás következtetéseiben rejlő történeti és logikai ellentmondásokat, valamint az újabban felbukkant iratokból megfejtve a palota alaprajzának és térkapcsolásának ragyogó kialakítását, illetve ismerve a helyiségek eredeti rendeltetésének szellemes, gyakorlati funkcióját — a nagy francia építészek hagyományait Bécsben is töretlenül képviselő Jadot de Ville Issej személye mellett foglaltunk állást.

& A sors különös kegye, hogy — harminc éves fáradhatatlan és eredményes kutatómunkában eltöltött életének szinte utolsó napjaiban — Kapossy János végül is megtalálta a Jadot szerzőségét perdöntőén bizonyító okleveles adatokat, de ez, úgylátszik, korábbi álláspontját csak részben módosította.

9 Sajnos, e nagyértékü iratanyag alig pótolhatja Jadot eredeti terveit. Feltevésünk szerint ugyanis a nagy mester már e terveken véghezvitte azokat a változtatásokat — nevezetesen a kápolna és a lépcsőház áthelyezését — amelyek ezután oly helyzetben kerültek kivitelre, amint azok a későbbi felvételi rajzokon is láthatók, s amely helyzet végül a mai meglévő állapotnak is megfelel. Ezzel a feltevéssel ugyan a palota későbbi építési periódusaiban részt vevő mesterek — elsősorban Hillebrandt — szerepe ismét csökken, de csak így magyarázható a Zeller-féle 1758. évi gyarló felvételi rajzok egyike: a palota északi négyszögének nyugati szakaszába áthelyezett kápolna, valamint a vesztibül, lépcsőház és emeleti előcsarnok gazdag részletkiképzésű belsejéről készült átmetszeti kép (3. kép). Ezek az interieurrajzok ugyanis — ha silány másolásban is — de a bécsi barokk iskolától merőben elütő, nagyvonalú térképzést s nyugodt szimmetriákra épülő dekorációs részletformákat mutatnak. A francia barokk művészetnek ugyanazon klasszicizmusára ismerünk itt, amelyet Hardouin Mansard Versailles-ban képvisel. Ugyanez a francia klasszicizmus testesül meg Jadot bécsi Régi Egyetem-épületének pompás aulájában 1753-ban, amelyre mint a XVIII. századi belsőtéralkotás feledhetetlen és legszebb középeurópai példájára emlékezünk. A Jadot távozásakor Pacassinak átadott — már említett — tervek között egy lépcsőház terve is szerepel.

10 Hajlandók vagyunk e tervben a Zeller által silányan másolt lépcsőházi metszetrajz eredetijét látni. Ezzel nem mondottuk a?t, hogy ez a díszlépcső Jadot távozása idejéig, 1753-ig, el is készült, de ennek ellene sem mond semmi, miután tudjuk, hogy a palota középrésze 1755-ben már tető alatt állott s Zeller 1758-ban az egész palotát teljes tetőzettel ábrázolja. De éppen a Zeller-féle rajzon ábrázolt tetőzet — illetve a középső szárny balsikerrel kialakított, két rizalit közé fogott kupolája — teszi kétségessé, hogy e rajzok teljes egészükben a nagy francia mester eredeti terveit tükröznék. Kétségtelen, hogy a szerencsétlenül illesztett, rossz arányú kupola sekélyes művészi színvonalat mutat s a nyugodt és előkelő ritmusban hullámzó homlokzatok kontár felcicomázasát jelenti. Már a tényleges építés megindulásakor, 1750 tavaszán feltűnik Budán Oraschek Ignác, a palota kivitelező mestere,

11 aki az udvar különös kegyét élvezi és „Maurer MeÍster"-ből rövidesen „Baumeister"-ré, majd „Architeckt"-té lép elő. A budai palota végső szerencsétlen motívuma e törtető és hiú személy művének tekinthető,

12 amellyel a Bécsből elkeseredetten távozó nagy francia mester mértéktartó klasszikus művét akarta „hatásosabbá" tenni. Ez a megoldás kivitelre is került, csak a Dunára néző kupola adott helyet később az ide költöztetett egyetem csillagvizsgáló tornyának. Miután a Zeller-féle rajzokon feltüntetett homlokzatok és részletkialakítások az 1770-es Hillebrandtféle tervekkel nagyjában egyeznek, utóbbi működése Budán az 1760—70 körüli palotaátalakítási és belső kiképzési munkálatokra korlátozódik.

1213 A fenti összefoglalással nem Jadot szerzőségét akartuk újból hangsúlyozni, hanem a lépcsőházi interieur-terv útján Jadot-nak az alaprajzon, a nyers épületen túlmenő s bennünket közelebbről érintő tevékenységét óhajtjuk vizsgálni. Jadot budai interieur-teívezői működéséről egyetlen hiteles adat a Pacassinak átadott lépcsőházi rajz. Lehet, hogy több dekorációs terv nem is készült, bár ez kevéssé valószínű. Ha mégis így volt, a díszteremsorok művészi dekorációjának részletrajzait minden valószínűség szerint, a francia „festői rokokó" stílus hű követője, Nicolaus Pacassi készítette. Róla ugyanis tudjuk, hogy e nemben számos mesterművet alkotott s a „császárváros" legnépszerűbb 222