Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Györffy György: Kurszán és Kurszán vára : a magyar fejedelemség kialakulása és Óbuda honfoglaláskori története 9-40

helyzet, hogy Árpád-kori énekmondóink királyi és várföldekre Összetelepítve, a központi hatalom felügyelete alatt folytatták működésüket.

83 De bármilyen erős volt is a dinasztikus hatás, Árpád viszonylagos második szerepe helyt kapott másutt is a krónikában. Horváth János hívta fel legújabban a figyelmet a krónika 28. fejezetének egy helyére, amelyből ő az Árpádok tudatos lebecsülését olvassa ki, amely azonban emellett történetileg is alátámasztható.

84 A fehér-ló monda után ugyanis a krónika a következőket írja: „Árpád vezér Szkítiában azt a speciális tisztséget viselte és nemzetsége azon jogos és bevált szkítiai szokást gyakorolta, hogy a hadbavonulók előtt kellett mennie, visszatérés alkalmával pedig utoljára visszavonulnia; így ő a Pannóniába költöző többi vezéreket állítólag megelőzte."

85 Jogos ennek alapján Horváth Jánosnak a feltevése, hogy a krónikaíró „ezzel a megállapítással Árpádot és nemzetségét a meghódolt vagy csatlakozott törzsek rangjára süllyeszti le. Tudvalevően a hódolt népek képezték az elő- és hátvédet a hadbavonuló seregnél."

86 Nézetem szerint midőn a krónikaíró az idézett szöveget leírta, nem csupán saját dinasztiaellenes érzelmeinek, lebecsülésének adott kifejezést, hanem hagyományra támaszkodott. Van egy jel ugyanis, ami arra mutat, hogy Árpád szerepe a honfoglalás után csökkent. Kurszán 904-i önálló külpolitikai akciója halvány jele lehet annak, hogy Árpád hatalma 896 után korlátozódott, talán éppen csak a csatlakozott törzsek vezetésére, amint erre a krónika idézett szavai utalnak. Ez az állapot azonban — mint alább látni fogjuk — Kurszán 904-ben bekövetkezett halála után megváltozott. A krónikában szerepel még egy ízben Kund és fia, Kusid alakja, ti. a hét honfoglal c? vezér felsorolásában. Eszerint a negyedik vezér Kund volt, akinek fiai, Kusid és Cupian (Kaplony) a Nyír mellett szállottak meg s itt később monostort alapítottak.

87 A krónika vezérnévsorának azonban történeti hitelt nem tulajdoníthatunk. Mint korábban bővebben kifejtettem, a krónika vezérnévsora a magyar történeti mondák kimagasló alakjainak egymás mellé állítása révén keletkezett: így pl. Kund és fia, Kusid a fehér-ló mondából került a hét vezér közé, Léi és Bulcsú a Lehel-kürt mondából. Utóbbiakat éppenséggel 955-ben ölték meg Augsburgban, honfoglaló vezérek tehát egyáltalán nem lehettek. Hogy Kaplonyt, ill. a Kaplony-nemzetséget milyen alapon hozta össze a krónikaíró Kund fia Kusiddal, biztosan nem állapítható meg; talán azért, mert a XIII. században is szereplő kék-kend nép a Kaplonyok területén lakott, 88 de az sem lehetetlen, hogy a Kaplony nemzetség a Kündü törzsének vagy Kurszán nemzetségének egyik ága, amelyet eredeti szálláshelyéről a szatmári gyepükre telepítettek ki. Nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanunk Anonymus Gestájának, amely történeti szempontból figyelmet érdemlő nemzetségi hagyományokat tartott fenn. Anonymus a hét magyar honfoglaló vezér között negyedik helyen szerepelteti Kündüt, ill. fiát, Kurszánt. Szerinte: ,,.. .Árpád . . . Kündünek, Kurszán apjának földet adományozott, Attila király városától a százhalomig és Gyógyig, fiának meg egy várat népe őrizetére. Kurszán aztán ezt a várat a maga nevéről neveztette s ez a név a mai napig sem ment feledésbe.

89 Anonymus idézett megjegyzésének történeti hitelét más, kétségtelen hitelű forrásokkal való egyezés bizonyítja. Kündü és fia, Kurszán nevéről s e neveknek az egykorú külföldi forrásokban való előfordulásáról már beszéltünk. Kurszán nevét azonban nemcsak a külföldi kútfők őrizték meg, hanem a magyar oklevélirodalom is. Az Árpád-korban Pest és Pilis megye területén virágzott a Kartal, más néven Kurszán nemzetség. Az 1263-ban szereplő Korban nemzetségbeli Uza fia Péter 1247-ben és 1276-ban a Kartal-nemzetség tagjaként szerepel.

90 A nemzetség ismert Árpád-kori öröklött birtokai a következők: Szent Jakab részei (Óbuda és Felhévíz között), Rév-Jenő része (a Margit-híd pesti hídfője körül), Tápió-Szecső,Tápió-Ság,Tete, Geded és Kartal Pest megyében, Bodony Nógrád megye déü szélén, Keveaszó, ma Kajászó, Fejér (régen Pest) megyében. Részbirtokuk volt egyebek között Pomázon is.

91 Az említett Uza fia Ferenc fia Bertalan 1300-ban egy oklevélben Chyko néven is szerepel.

92 A XIV. század közepén Cyko tárnokmester Pomázon birtokol.

93 Bizonyára ők a névadói a közép2* 19