Budapest Régiségei 16. (1955)

TANULMÁNYOK - Holl Imre: Külföldi kerámia Magyarországon, XIII-XVI. század 147-197

Régészeti kutatásaink nagy számban tártak fel ilyen anyagot a középkori Pest és Buda területén, legnagyobbrészt XV—

XVII. sz.-i leletegyüttesekkel. Garády Sándor ásatásainak anyagát majdnem teljes egészében közzé is tette. Feldolgozásuk során a felvetődő kérdések megoldásához már Takács Sándor okleveles adatait is felhasználta.

31 Az esztergomi vár, a visegrádi palota és budai vár ásatása tovább bővítette ismereteinket az osztrák készítmények elterjedéséről. A leletanyag százalékos megoszlása arra mutat, hogy a külföldi anyag legnagyobb vásárlója a falusi lakosság gazdagabb rétege, a városi polgárság és a feudális udvartartás volt. Az osztrák fazekasok készítményei közül elsősorban a hengeres peremű fazekak és a szélesszájú kancsók terjedtek el a magyar piacon, de emellett a hazai kézművesek (bronzöntők, ötvösök) a fémek olvasztásához használt különböző méretű tégelyeiket is elsősorban innen szerezték be. Az olvasztótégelyek legnagyobb része jelzésük tanúsága szerint Tullnból származik. A pecsét rendszerint a tégely fenekén található. Kisebb számban másfajta rendeltetésű és formájú készítmények is előfordulnak leleteink között. Köztük egy nagyméretű lapos tál, fülein tullni bélyeggel, XV. sz.-ból való és a belsejéhez tapadt halpikkelyek tanúsága szerint a budai palota konyhájában használták (44. kép). Egy másik darab méreteivel hívja fel figyelmünket, hatalmas edényhez tartozott, sajnos csak kiöntő csöve került elő a palota ásatásából (44. kép). A bélyeg nélküli XV. sz.-i bécsi poharak szélesszájú, kiöntőcsücskös típusa

32 is elkerült hazánkba. Mindkét eddig ismert példánya Sopronban került elő.

33 Miután más hazai lelőhelyen ismeretlenek, valószínű az is, hogy a távolabbi kereskedelmi forgalomban, ezek már nem szerepeltek; talán ezért nem alkalmazták rajtuk a bécsi bélyeget. Könnyen lehet az is, hogy ezek nem a bécsi céhbeli mesterek termékei, hanem a városkörnyéki mesterek műhelyében készültek és így hitelesítő bélyeggel nem is láthatták el őket. A hazai leletek feldolgozása során észre kellett vennünk, hogy a Molthein által ismertetett 49 bélyegtípus nem öleli fel az osztrák mesterek jelzéseit. Sok olyan fordul elő, amely már első pillanatban is beilleszthető a bécsi, passaui vagy tullni bélyegek sorába, bár Molthein típusaival mindenben nem egyezik.

34 Kétségtelen, hogy a város vagy a feudális hűbérúr címerének alkalmazása mellett a fazekasok arra is törekedtek, hogy készítményeiket a város más műhelyeiben készült — a formára és anyagra nézve teljesen egyező — daraboktól megkülönböztessék. A legegyszerűbb megoldás az volt, hogy a 44. kép. Ausztriai edények a XV. századból. Budai palota 169