Budapest Régiségei 15. (1950)

Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120

meg. (Fr. Cumont. i. m., 168. 1. és Revue de l'histoire des religions. CHI. 1931. 33. sk. 11. ; v. ö. még C. Clemen. Die griechischen und lateinischen Nachrichten über die persische Religion. RVV. XVII. 1. 1920., 152. sk. 11.) 84 Berossos Seneca-nál, Ouaest. Nat. III. 29. 1. (A. Gercke, II. 132. sk.) újabban erről : Fr. Cumont. Rev. de l'hist. des relig. id köt. 38. sk. 11., további irodalommal. 8 5 Ikonográfiailag reliefünk ábrázolásához legközelebb áll az egyik sarmizegethusai táblácska (Mon. 176. Jobb felvételt közöl erről : Király P., Arch. Közi. XV. 1886. XXIII. tábla, 1. kép, ahol a mell fölött átvetett kéztartás jól kivehető), továbbá a Kurtowo Konare-i tábla (i. h. 65. h.). — Lásd még az Orsz. Magy. Tört. Múz. ismeretlen pannóniai lelhelyű töredékét (Mon. 215.). se T. et M. 98. 1., 10. sk. jz. Hozzá még: Fr. Cumont—

M. Rostowzew, i. m., 106. 1. — V. Hof filler—

B. Saria, i. m., 316. sz.— Ez utóbbi emléknek M. Abramictól (Poetovio, Führer, Wien, 1925., 182. sk. 11.) javasolt értelmezése ellen már Fr. Saxl, i. m., 70 1. jogosan tett ellenvetést. Az idézett poetovioi oltáron a Mithra felett fekvő alakot ikonográfiái szempontból sem tekinthetjük hegyi istenségnek, hanem valamely víziistennek. Egyedül a kis szarvacskák hiánya ejthet gondolkodóba. Azonban csak össze kell vetni ezt az ábrázolást a virunumi relief (Mon. 235.) 2. és 3. jelenetével, s azonnal világos lesz, hogy a poetovioi oltáron is OkeanosKronos fekvő alakja jelenik meg a sziklából születő isten jelenete fölött. 87 Ezen fekvő alaknak föntebbi értelmezése ismeretesen biztosított, amikor egyes reliefeken kis szarvakkal ellátva, vagypedig edényre támaszkodva (T. et M. I. 99. 1., 11. jz.) jelenik meg. Alakunk Kronos attribútumait viseli a Nersae-i reliefen. Ezen istenség feltűnését a mithraikus ábrázolásokon viszont egy babyloniai mythos világíthatja meg, amely elmondja, hogy Kronos jövendölte meg Xisouthros herosnak a vízözön bekövetkezését. Lásd újabban erről. Fr. Cumont, Revue de l'hist. des relig. id. köt. 38. 1., és 4.*jz. 8 8 Ennek az összetartozásnak értelmezése még magyarázatra szorul. Az ezzel kapcsolatban gyakran idézett (Ps.) Plutarchos, de fluviis 23., 4. (Bernardakis, VII. 324. 1.) nem vonható ide, amikor ott egy Mithras-utód születéséről történik említés. (Lásd Saxl, i. m., .70. 1., 5. jz. olvasható, meggyőző fejtegetéseit.) — E jelenetsorhoz egy távoli párhuzamul szolgálhat a Genesis I. 3. sk. elbeszélése. Ez utóbbi szerint kezdetben sötétség volt s víz borította a földfelületet. Csak ezután teremtette Isten a világosságot. Mint két themata, meglepően hasonlít ez az elbeszélés a föntebbi mithraikus képsorhoz, ahol először egy víziistenség alakja, majd a fényistenség születése került ábrázolásra. Hasonló teremtésmythoszok megtalálhatók egyes primitív afrikai népeknél is. Ezek nagy része azonban igen valószínű, hogy a kereszténység, vagy az izlám útján került át. Lásd erre C. Clemen, Der Einfluss des Christentums auf andere Religionen. (Veröffentlichungen d. Forschunginstituts für vergleichende Religionsgeschichte an der Universität Leipzig. II. R. 12. füzet.. 1933.,) 4. sk. 11. 89 A másik darabon a fekvő istenalak a születés jelenetéhez is tartozhat, amikor alul a hiányzó Luna mellképe alatt közvetlenül valószínűleg Mithra születésének jelenete következett. so Lásd föntebb, 87. jz. 9i A küstendili reliefen (Saxl, 96. kép.) Mithra születésének jelenete mellett a víziistenség helyében, ki jellemző módon hiányzik az ábrázolásból, a bárka jelenetet találjuk. Ez is fejtegetéseink mellett érvel. 92 A rajnavidéki emlékek hasonló ábrázolásaival (Osterburken, Saarburg) való összefüggésre lásd alább. 93 V. ö. Mon. 199. (Apulum), 176. (Sarmizegethusa), Rev. arch. 1933. 1., 186. 1., 6. kép. 94 T. et. M. I. 159. sk., Die Mysterien des Mithra 118. sk. 11. — Fr. Saxl, i. m., 73. sk. 11. —

ADura-Europos-imithraeumban talált képciklus ábrázolásában a sziklát lángnyelvek veszik körül. Mint párhuzamra utalhatok ezzel kapcsolatban Diodor XVII. 7., 5. sk. és Pomponius Mela I. 18., 94. sk. helyeire, ahol az Idahegyén a napfelkeltét írják le. (V. ö. W. Capelle, Berges- und Wolkenhöhen bei griechischen Physikern. ZTOIXEIA. V. füz., 1916., 41. sk.ll.). Mithra is ismeretesen véov (pß>s. 95 T. et M. I. 130. sk. 11. — Valamennyi istenalak pontos megfelelőjét azonban sem az iráni, sem pedig a babyloniai pantheonban nem lehet kimutatni. V. ö. Fr. Drexel, Götterverehrung i. röm. Rheinlande. S. 22. 96 Mon. 242. s az alábbi 155. jz. 97 Mon. 235., c, 1—3°. •— V. ö. ezzel a Yasht, VI. 5. verssorát [I. D

armesteter, The Zend-Avesta. II. Oxford, 1883., 87.1. (The Sacred Books of the East. vol. 96