Budapest Régiségei 15. (1950)

Nagy Tibor: A sárkeszi Mithraeum és az aquincumi Mithra-emlékek 45-120

ábrázolási mód, amely Cautest egy, a képsíknál mélyebb felületbe helyezi el, világosan kimutatható tehát Délnyugatpannónia mithraikus művészetében. Reliefünk közvetlen előképét azonban mégsem kereshetjük ezen a területen. A poetovioi fogadalmi táblák ugyanis jóval későbbiek, mint oltárképünk, továbbá teljesen hiányzik az itteni emlékanyagban az az elemsymbolikával gazdagított táblatípus,

198 amely, amint azt már most megjegyezhetjük, különösen Italiában volt otthonos. Ennek az elemsymbolikával bővített táblatípusnak kialakulását Italiában az emlékek tanúsága szerint a következő vonásokban foglalhatjuk össze. A bikaölés jelenetére szorítkozó ú. n. korai táblatípus, amelyet először Drexel ismert fel és helyezett teljes joggal a mithraikus relief plasztika elejére,

199 Italiában két irányban gazdagodott. Először is helyet engedett a MithrasVita my thikus-történeti tartalmú thematáinak, amelyek már jóval korábban megvoltak kerek plasztikában. Ez a törekvés azonban megelégedett azzal, hogy csupán egyes, vallásos tartalmánál fogva különösen fontosnak elismert jeleneteket, mint pl. a Transitus és az ú. n. Investitur:a, vegyen át és fordítson le a reliefplasztika nyelvezetére.

200 Olyan nagyobb elbeszélő kedvről tanúskodó szoborművek, amilyeneket a Rajna, vagy a Duna vidékérőlismerünk, eddig azl—

II. századbanhiányoznak Italiából.

201 Egy második irány ezzel szemben kozmológiai-kultikus tartalmú jelenetekkel gazdagította a régebbi típusú relief táblát. Kimutathatólag ebben az esetben is a kerekplasztika megelőzte és útmutatólag hatott a reliefművészetre. Egyes szentélyekből ismerünk ugyanis olyan kisméretű, feliratnélküli oltárokat,

202 továbbá piramisalakú kőpineákat,

203 amelyeket a tűz és a föld princípiumainak symbolikus ábrázolásaiként foghatunk fel. Ezeket a kultusztárgyaknak számító faragvány okát vitték át reliefbe, amikor a barlang szegélye fölött, Sol és Buna mellképei között, tehát az égi szférában, oltárokat, fákat, továbbá tőröket és phrygiai sapkákat ábrázoltak egymással váltakozva. Italia kezdeményező ereje, úgylátszik, ebben még erősebben közreműködött, mint a föntebbi my thikus-történeti tárgyú jelenetek átvételénél. Az itáliai domborműveken a barlang szegélye fölött előszeretettel alkalmazott tájképi elem,

204 a barlangnak egy architektónikus értelmű ívelt fülkévé való átalakítása alkalmával kiindulópontul szolgálhatott arra, hogy a felső képszegélyen a már meglévő faábrázolásoknak symbolikus értelmet tulajdonítva, ezekhez az elemBudapest KégisOgri xv — i; 81