Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Ásatások a békásmegyeri ú.n. Puszta-templomban és mellékén 437-450

csak egy-egy betűnyi tört le, de alul több sor magasságáig hiányos. Óbudán, a Tavasz-utcában került napfényre egy oltárkő-töredék, amely, sajnálatosan, csak ezen egypár betűt mutatja :

13 MINERVÁÉ Ezzel tovább emelkedett a Minerva istennőnek készített aquincumi kőemlékek száma. Az ókori itáliai világbirodalom védő istenséghármasa (a capitoliumi trias : Iuppiter-IunoMinerva) harmadik tagja is kellő tiszteletben részesült tehát Aquincumban, de esetleg az itteni őslakosság egyik ősi istennője kultuszát rejti a Minerva-név.

14 Egyébként a kézművesek védőjeként is kaphatta Minerva ezt a kőoltárt. Közelebbi felvilágosítással tartozunk arra az oltárkőre vonatkozólag is, amely a Táborhegyi-úton került elő. Képét már közöltem.

15 Feliratának a szövege eredetileg a következő volt : Libero P(atri) \F elix\[v (otum)

: s(olvit) l(ibens) m(erito)].

16 Az elnyomott tömegek egyik jellemző istenségére utal ez a kőoltárka. Albertfalváról az 1944. év nyarán került be az Aquincumi Múzeumba egy homokkőoltárka (5. kép), amely mindenekelőtt kis méreteivel

17 tűnik fel. Kivitelében a legegyszerűbb, feliratának az írása kurzívjellegű. Ezen föld bennszülöttjétől (?) kelta is Kőtöredékünk magassága 35, szélessége 30, betűi magassága 4 cm. 14 Minerva lényegéhez és emlékeihez: Brelich A., i. m. 89—90 és 167. j. ; Minerva bennszülött jellegéhez : Budapest története I. 411. old. (Nagy T.), legújabban előkerült emlékeihez : Nagy Lajos, Budapest Régiségei XII., 1937, 115, 41. kép 'és : I,aureae Aquincenses IL, 1941, 186. 15 Budapest Régiségei XIII., 1943, 344, 531 és 14. kép. Az oltárkő magassága 54, szélessége 30—22, betűi magassága 3*5 cm. Az oltárkő azon darabjai, amelyeken a felirat harmadik sorának a betűi voltak olvashatók, az első elolvasás és a múzeumba való beszállítás megtörténte közti idő folyamán, sajnálatos módon, elvesztek. 16 Liber atya pannóniai tiszteletéhez és jellegéhez, valamint emlékei áttekintése: Brelich A., i. m. 113—117 (római jellege ellenére is illirszerű nyersebb, ősi ízt viselt itt magán) és : Kuzsinszky, Budapest Régiségei 12, 1937, 101—102, 105, valamint legutóbb : Budapest történetei., 1942, 414— 419. old. (Nagy T.). 17 Magassága 23 cm., szélessége 8 cm., vastagsága 95cm., betűi magasságai 2-5—1*5 cm. közt váltakoznak . istennőnek

18 (Epona-nak) állított fogadalmi kőemlék ez, nem első tanúsága

19 Epona tiszteletének Aquincum iöldjén. Oltárkövünk lefelé keskenyedni látszik. Majdnem épségben került újra napfényre. Egyik oldalán egy 5. kép. Oltárkő Epona istennőnek Albertfalváról. betűnyi rész tört le belőle. Feliratának az olvasása : Epon [e] j sac[r(um)] | C(aius) Iufl(ius)] J Vita[l(PJius (?. . . .tus?) \v(otum) s(olvit) [l(ibens) mferitaeJJ.E/itelme: Epona-nak szentelve teljesítette a fogadalmát [szívesen, mert az ezt megérdemelte] Caius Iulius Vitatus (Vitalius?). 18 Epona jellegéhez v. ö. Pauly—Wissowa, R—E. címszavát. A magyarországi kultuszára vonatkozólag Láng Nándor cikke jelenik meg rövidesen. 19 ÜL III 3420, lh. : Aquincum.