Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Ásatások a békásmegyeri ú.n. Puszta-templomban és mellékén 437-450

6. kép. Dis Pater-nek és Proserpina-nak (alvilági istenpár) állított oltárkő. Az első sor (Epone) hibás írású részeshatározói alakra való kiegészítése, egyéb hasonlóságok alapján, teljesen bizonyos. Ellenben nyilt kérdés marad fogadalmat teljesítő elődünk harmadik nevének a kiegészítése. A Vitatuscognomen eddig — tudomásom szerint — nem ismeretes a rómaikori feliratok névkincsében. A Vitalius-cognomen (cognomen — harmadik személynév) is a legritkább, de előfordul.

20 Ha az ötödik sor elején levő betűt nem fogadhatjuk el I betűnek, akkor 20 Ld. a CII, III névmutatóit. mégis a Vitatus-cognomen mellett kell állást foglalnunk. Ha pedig Vitatus-szót olvasunk, akkor a megelőző (negyedik) sort épnek kell tekintenünk, ez esetben tehát még egy (letört) 1-betűt nem kell feltételeznünk. A legalsó sorban a V-betű után erősen dőlt S-betűt látok, amelyek után talán nem is vésték ki a fogadalmi feliratokat lezáró formula [V. S. L. M. = v(otum) s(olvit) l(ibens) m(eritae)] második felének a két betűjét. Epona tisztelete az ősi keltaság virágzására vallhat (a római uralom idejében is). 456