Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Ásatások a békásmegyeri ú.n. Puszta-templomban és mellékén 437-450

I falvastagsága 0-5—0-6 cm. Mészbetétnek ennél sincsen nyoma. E tekintetben tehát eltérnek a Tököl mellett találtaktól, de a csehországiaktól is. A tál, mint fedő borította be az alatta fekvő cserépedény töredékeket. À ránehezedő föld súlyától összelapított urnasírra lehetne gondolni, ha csontdarabkákra is akadtunk volna. Ezekből azonban csak > közel egészet is összeállítani nem sikerült. Azt kell hinnünk, hogy az edény vagy edények többi részei elporladtak. Anyaguk ugyanis hasonló az előbbiekéhez, külső barnásvörös simítással, de díszítés nélküli. Az edény alakja hasonlíthatott a Kolinban találtakéhoz

13

, de eltér tőlük, ha ugyan összetartozó edénytöredékekről van szó, a fül elhelyezésében és abban is, hogy a nyakrész nem annyira hajlott, inkább egyenes és csak a peremnél s a hasnál hajlik meg kevéssé. Hasának is aránylag magasabbnak kellett lenni. A meglévő teljes fenékrész alsó átmérője 12-5 cm. Az I. számmal jelölt kutatógödör keleti végén, tehát a fentemlített edényektől mintegy 2 y

2 m-nyire egy méter mélyen egy ú. n. »Csuklóvédő«-t találtunk minden egyéb melléklet nélkül, illetve össze-visszahányt cserépdarabkák mellett. Finom szemcséjű, világos barnásszürke csillámos márgapalából készültnek látszik (a 9. kép közepén lent). Hossza 12-3 cm, szélessége 4 cm, vastagsága a középen mérve 3-5 %. A sarkok le vannak kerekítve. Alsó felülete a hossztengely irányára merőlegesen homorú, a felső ennek megfelelően domború. A homorúság mértéke a 4. cm, szélességre 2-5 %, tehát elég erős. A domborúságé nagyobb, mert a lemez a szélek felé vékonyodik. Az alsó oldal sima szürke, a felső barnás, rücskös foltokkal tarkázott. Négy sarkán egy-egy lyuk, az egyiknél a lemez sarka letörött. Ez a lemez már hosszaságánál fogva is alig alkalmas Csuklóvédőnek. Alig lehet a négy lyukon át a csuklóra úgy megerősíteni, hogy ne mozduljon el a kar mozgása közben. Egyébként Csetneki Jelenik Elek szerint a tetemek mellén találták e lemezeket. Alig valószínű tehát, hogy karvédőül szolgáltak volna. 13 Stocky, i. m. CXII. tábla, 13. Még egy érdekes jelenségre kell reámutatnunk. Nagy Lajostól nyert értesülésem szerint ugyancsak Békásmegyeren, de ettől a helytől kb. egy km-rel délre föltárt tetemek kuporgó vagy guggoló helyzetben oldalt fekve találtattak, míg a csepelszigetiek — legalább is Jelenik szerint — határozott ülő helyzetben voltak eltemetve, kinyújtott lábakkal, testhez zárt karokkal és mellre csüggesztett fővel.

1,1 Stocky megemlíti, hogy a halottak eltemetésében vannak eltérések a guggoló helyzettől, inkább térdelnek

15

; de a fentiekhez hasonló helyzetről nem emlékezik meg. Valószínű, hogy a fentemlített leletek közelében, ha talán nem is érintetlen állapotban, tetemek is vannak, de erről a már ismertetett okoknál fogva nem győződhettünk meg. Úgy látszik, hogy az elhamvasztott és hamvvederbe rakott tetemek itt is közeli kísérőknek mutatkoznak. Ilyent talált ugyanis a templom mellett elfolyó patak túlsó partján Nagy Lajos, amint azt nekem említette. >>P« pontnál került elő egy csonkakúp alakú, kb. 23 cm felső átmérőjű edény, magassága 10 cm, feneke — amennyire ez a megtalált és összeillesztett darabokból megállapítható — kb. 6 cm lehetett. A fenék ugyanis hiányzik, csak a széle van meg egy helyütt. A perem vízszintes karimájú, kissé kihajló széllel. Az edényen nincsen dísz, színe az előbbiekéhez hasonló vörösesbarnás. Vele együtt került elő egy valószínűleg korsó alakú, dísznélküli edény alsó része. Ez sötétszürkére égetett és simított. Alighanem a harangidomú serlegkultúrához tartozók ezek is, bár az ilyen díszítetlen edények kora nehezen határozható meg, különösen, ha nem ismerjük teljes alakjukban. Az egyéb apróbb leletek közül említésre méltó egy bazaltpenge, amely két darabra törötten került elő a putriból (VII.) .Azonban minden valószínűség szerint nem teljes, hanem mind a két végéből hiányzik egy darabka. így csonkán hossza 9 cm, legnagyobb szélessége 2-8 cm, a legkisebb 1*5 14 Cs. Jelenik, I. va. 148. is Stocky, i. m. 148. 447