Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Garády Sándor: Ásatások a békásmegyeri ú.n. Puszta-templomban és mellékén 437-450

10. kép. — Kisebb leletek. cm. Lapos háromszög keresztmetszetű, a háromszög egyik oldala homorú. A háromszög magassága 0-8—1 -0 cm. Amint ez a darab is mutatja, a bazalt ilyen hosszabb kőeszközök készítésére nem igen alkalmas,könnyen széttörik. Megjegyzendő, hogy bazalt a közeli környéken nincsen. Ugyan erről a helyről egy kisebb j áspispenge és egy tűzkő nyílhegy is került elő. A penge hossza 4-8 cm, szélessége 1-3 cm, vastagsága 03 cm. Szélei élesek, egyik vége tompa, a másik hegyes. A nyílhegy deltoid alakú, hossza 2-6 cm, egyúttal a deltoid egyik átlója, szélessége — a másik átlóval, — 1-8 cm. legnagyobb vastagsága 0-4 cm. Valószínű, hogy vagy a vonaldiszesvagy a harangserleg kultúra tartozékai. Klőkerült továbbá a XII. árokrészlet »K« pontnál 1-10 m mélységből egy három darabra törött, erősen rozsdás vaskés. Teljes hossza 19 cm. Ebből a pengére 14-5 cm esik. A penge hegyben végződik, egyélű. A végén kb. 2-2 cm. széles. Nyele az él felé görbült, a pengéhez csatlakozásánál 1-2 cm széles, a vége felé hegyesedő, lekerekítve végződik. Oly mélységből került elő, ahova a földmunkálatok már nem értek le. A XI. árokrészben 0-30 m mélyen valószínűleg avar eredetű bronzszíj vég volt. Sima, dísznélküli, a bronzlemez szélei három oldalon lehajlítva, egyik vége lekerekítve, a másik egyenes, nincsen lehajlítva. Hossza 4-3 cm, szélessége 1-4 cm. A VII—

VIII. árok határvonalán »A« ponton 0-90 m mélyen a id. sz. u. I. sz.-ból való kelta bronzfibulát (csukótűt) találtunk. Majdnem ép, csak a tű hegye és a zárólemez csatornájának egy része van letörve. Hossza 9 cm. A szárán két dudorodás. A szár egyik végén, amely a rugóban végződik, 2-5 cm-re kiszélesedik, míg a másik végén megvékonyodik és hozzácsatlakozik a háromszög alakú zárólemez. A zárólemezen 13 lyuk van. (10. kép felső ábra.) (Képét közölte Nagy Lajos is Budapest Történetében.)

16 Végül »C« ponton 0-75 m mélyen egy ezüstérem került elő : Aquilejai patriarchátus II. Lajos 1418—1439., tehát Zsigmond királyunk 1433-iki olaszországi utazásának emléke, amelyet vagy egy vele Olaszországot megjárt magyar vagy olasz hullathatott el. Amint látjuk, ennek az ásatásnak és a róla szóló ismertetésnek során érintettük a neolithikumot (késői vonaldíszes kerámia), az átmeneti korba (aeneohthikum) tartozó harangidomú serlegek kultúráját, a bronzkort, a hallstatti (illir) és La Téne (kelta) kultúrát, a római kort, majd a középkort nevezetesen az Árpádok korát s evvel a gótikán és a reneszánszon át az újkort is, jeléül annak, hogy ez a hely az őskortól kezdve napjainkig mindig lakott volt. Ezt főleg kimagasló helyzetének és a Dunához és egy patakhoz közel eső voltának lehet tulajdonítani. Ha nem is adhattunk a hely régészetéről teljes, tökéletes képet, legalább nagyjában a hely történetének ásatási keresztmetszetét szolgáltattuk. 16 I^d Nagy Lajos, Az eraviszkusz-kultúra emlékei Budapest környékén, XI+VTI. tábla 7. 11. kép. A templom mellett ásás közben előkerült reneszánszkori feliratos tábla töredéke. 448