Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Patek Erzsébet: A fővárosi múzeumok kiállításai, 1946-1948 : Budapest multja kiállítás 417-426

évtized alatt szisztematikusan megmerevített és kultúrától elzárt dolgozó osztályokat érdeklődővé tegyük. Rá kellett ébreszteni a munkásságot és parasztságot arra, hogy a műveltségbeli hiányaik pótlása és a szépmesterségekkel kapcsolatbakerülés útján saját ügyüknek érezzék a művészettel foglalkozást. A nagy átnevelő munkából nem maradtak ki a rossz, kispolgári ízléssel fertőzöttek sem. Az álművészet megtévesztett hívei tényszerű bizonyítékok hatása alatt előbb-utóbb revideálták álláspontjukat. A kettős tevékenység : elvi kérdéseknek rendezvényeken történő tisztázása és az új közönség kinevelése egyidőben történt. A Fővárosi Képtár termei hamarosan találkozóhelyül szolgáltak szakmabeliek és dolgozók számára. A dolgozók megnyerésében az üzemi vándor- és vidéki kiállítások fontos szerepet játszottak, hiszen mindenkit meggyőzhettek arról, milyen fontos szerepet szánt a népi demokrácia kultúrpolitikája élenjáró osztályainknak. A cél természetesen az volt, hogy ezeken a vándorkiállításokon kapcsolat teremtődjék dolgozó és mű között, amely egészséges fejlődéssel egyre mélyül s a továbbiakban már képzőművészeti igény formájában jelentkezve, múzeumlátogatókká avassa őket és új közönséggel töltse meg a Fővárosi Képtár termeit. Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy a megváltozott társadalmi körülmények tükrözésére új művészetet igényelnek a dolgozó tömegek. Flottunk volt a Szovjetunió példája és saját haladó művészeink, akiknek tevékenységét és eredményeit csak most tudtuk igazán értékelni. Ismertük a szocialista realizmus fogalmát és követelményeit, mégis a meggyőzés legsúlyosabb érveire volt szükség, hogy a makacs és szektás hajlamú keveseknek is bebizonyíthassuk állításunk helyességét. Ma már elmondhatjuk, hogy művészeink egyre inkább közelednek a probléma megoldásához, amely eredmény elsősorban egyéni ideológiai fejlődésük eredménye, de amelyben a társadalmi fejlődés mellett a Képtár pozitív megnyilatkozásokban történő irányító munkájának is része van. Az elvi kérdések tisztázása terén igen sokrétű tevékenységre volt szükség. Bemutatni és kiértékelni azokat a nagy művészegyéniségeket, akik munkásságukkal a magyar valóság tolmácsolói voltak, méltó helyet biztosítani művészetünk realista hagyományainak. A népi realizmus képviselője Nagy István alakjának feltámasztásával, Derkovits Gyula, a nagy proletár-festő műveinek bemutatásával adtuk vissza tulajdonképpen az ellenforradalom alatt erőszakosan megfosztott rangjukat. Az élő magyar művészek állandó figyelemmel kísérése mellett tájékoztattuk a közönséget tehetségeink munkásságáról, lemértük és értékeltük műveiket, kézzelfoghatóvá téve, mit tanultak nagy realista mestereinktől. Fmlékkiállításaink nem csupán egyfajta kegyeletes koszorúelhelyezés jellegével bírtak, hanem alakjuknak visszaidézése mellett műveikből okulást nyertünk arra vonatkozólag, hogy a tehetséges festő mindenek előtt a valóságból merít. Az aktualitások idejében történő megragadásával, az eszmei kérdések tisztázásával és a kulturális harc lefolytatásával sikerült kilépnünk a muzeális elszigeteltségből, mozgékonyságunk, éberségünk biztosította, hogy művészeti életünk irányításában mindig kezdeményező jelleggel léphettünk fel. Állandó jellegű kiállításunk : a Magyar Otthonok szemmel láthatóan mindenki számára érthetően szemlélteti a társadalom és képzőművészet kapcsolatát. Az a tény, hogy sikerült az első marxista rendezvényt megvalósítanunk, az elmúlt esztendő munkáját igazolja. 1947 októberében »Képzőművészetünk a felszabadulás óta« címmel nyílt meg első tárlatunk, amely a Fővárosi Képtár új szerzeményeinek bemutatásával képzőművészetünk kibontakozását dokumentálta. A formalizmusokból való kikeveredést világítottuk meg itt festészeti és szobrászati alkotásokon keresztül. Absztraktok, félabsztraktok mellett helyetfoglalt a magáratalált alkotó értelmiség, amely világosan felismerte tennivalóinak lényegét. Az elvek tisztázódásának megindulását mutatta be ez az összeállítás a progresszív hajlamú 428