Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: Római kőemlékek Transaquincum területéről 357-388

nyersebben kidolgozott keret díszén.

56 A két szélső dísztagban helyetfoglaló négyszirmú rozetta viszont az óbudai Nagybátony-Ujlaki téglagyár területéről előkerült feliratnélküli Sarkophag

57 azonosan tagolt keret díszén jelenik meg. Ez utóbbi emlék (7. kép) különben a fülkékben ábrázolt alakok testarányait és kidolgozását tekintve hasonló stílustörekvéseket árul el, mint az Eskü-téri sírkő. Kora, az elhunyt házaspár hajviseletét is tekintetbe véve, a III. század első két évtizede. Sírkövünk egészét tekintve jellemző vonásként emelhetjük ki a lágy, puha kidolgozást) amely kerüli az éles kontúrokat és az ábrázolásnak festői jelleget kölcsönöz. Provinciális viszonylatban elsőrangú kvalitású mester munkáját árulja el sírkövünk, különösen annak áldozati jelenete, a jól proportionált, finoman megmintázott alakjaival. A feltámasztott lábú szolgaleány, ismert előképek ellenére sem hat sablonosán, hanem az életből megfigyelt állótartás frisseségével. Ezt az alakot, minden részletezést kerülve, egyenesen impresszionista bravúrral mintázta meg a művész névre sem érdemtelen kőfaragónk. Sírkövünkhöz stílus tekintetében két további kőemléket csatolhatunk. Mindkettő valamivel korábbi az Eskü-téri sírkőnél. Az egyik a már többször említett intercisai töredék, amelyet homályos képben már Schober is közölt (i. m., 172. 1., 183. kép). Nagy Lajos részletesebben foglalkozott már ezzel a darabbal (cf. Arch. Ért. 1945. 125. sk. és LUI. tábla, 2. kép) és az óbudai izraelita temetőből előkerül pávás- sírkővel egy műhelyből származtatta. Töredékünk épenmaradt darabja két azonos felfogású áldozati jelenetet mutat a portraitfülke és a feliratos mező közé iktatott két keskeny képsávban. A felső áldozati jelenetet, az Eskü-téri sírkőhöz hasonlóan, elstilizált növényi ornamenssel keretezett keskeny képmezők fogják közre, melyek az alsó képsávnál már eredetileg is hiányoztak. Ez utóbbi lágy kontúrokat alkalmazó, festői hatásra törekvő kidolgozása, az egyes szereplők, különösen a balszélen álló női alak nemesvonalú nyúlánk alakja, a ruharedők kezelése, az Eskü-téri kővel közös műhelyre utal. A felső képsáv már egy másik kőfaragó kezétől származik. Töredékünk újabb bizonyítékát nyújtja az aquincumi műhelyek dél felé irányuló exportjának. Ezzel az intercisai darabbal közel egykorú s ugyanazon festői iránynak kifejezője L. Baebius Fronto föntebb már említett sírköve, amely csonkasága és felületének erősen rongált volta ellenére is, egyike a legdíszesebb aquincumi síremlékeknek. Szerkezeti felépítése rokon az Eskü-térivel. Felül a féloszlopoktól keretezett portrait-fülke helyezkedik el, ez alatt pedig egy gazdagabb tartalmú áldozati jelenet képsávja, amelyet itt is kétoldalt, külön keskeny mezőbe elkülönített indadísz keretezett. Majd a feliratos mező következik, amelyhez alul még egy keskeny képsáv csatlakozott. Az áldozati jelenet nyúlánk Attis-alakjai és szolgalánya, valamint a feliratos mezőt szegélyező szívalakú levelesinda puha megmintázása, kiválóan illusztrálhatják a kidolgozás festőiességre törekvő irányát. Az áldozati jelenetben szereplő alakok ruhakezelése, a ferdén futó, széles, de csak kissé bemélyített redőket megtaláltuk már az intercisai töredék áldozati jelenetének képsávjában szereplő alakokon és különösen jól tanulmányozhatók az Eskü-téri sírkő női mellképein. Az intercisai töredék és L. Baebius Fronto> sírköve továbbá támpontot nyújt arra nézve is, hogy ez az »illuzionista« stílus mikor jelentkezik az aquincumi kőemlékeken. Mindkét sírkövön a feliratos mezőt négy oldalról indadísz keretezi. Mármost ennek az ornamensnek az alkalmazása a II. század közepe táján honosodik meg a collegium fabrum és centonariorum számára dolgozó aquincumi műhelyekben,

58 majd szívósan tovább él még a III. század első felében is.

59 A korai Aranyhegyi-árokmenti temetőből származó darabokon, pl. L. Val. Seules és Luepintania sírkövein még az indaszár hullámos vonala az uralkodó s a kisebb, csupán körvonalakban kifaragott tagolatlan levelek járulékos, alárendelt szerepet játszanak a dekorációban. A III. századi emlékeken, így Cl. Trophimus, vagy M. Herennius Pudens sírkövein viszont már háttérbe szorul az indaszár vonalvezető szerepe s a felületen szétterülő nagyméretű s középen bevágott levelek a dekoráció egyenértékű elemévé válnak. Az intercisai töredék és L. Baebius Fronto sírkövének 367