Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: Római kőemlékek Transaquincum területéről 357-388

7. kép. — Feliratnélküli sarkophág Óbudáról. keretdísze felfogásban még az első csoporthoz kapcsolódik. Az előbbi L. Val. Sentes keretdíszével vethető össze, csakhogy ennél finomabb rajzú és lágy kidolgozású. L. Baebius Fronto sírköve pedig a növényi ornamentika festői kezelésének már tovább nem fejleszthető példánya. Utána már csak az a naturalista ízű irány következhetett, amelyet a már föntebb említett III. századi darabokon látunk feltűnni. Mindkét sírkövünket így a II. század végére, vagy a II/III. század fordulójára helyezhetjük, időben közvetlenül az Eskü-téri sírkő elé. Ez az elhatárolás egyúttal viszont azt is jelenti, hogy a festői stílusirány a markomann-szarmata háborúkat követő évtizedekben már otthonra talált az egyik aquincumi kőfaragóműhelyben. E stílusirány első próbálkozásai azonban valószínűleg még korábbi időre nyúlnak. Párhuzamul szolgálhat errenézve a rajnavidéki plasztika fejlődése, ahol a század közepe táján jelentkezik ez a stílusváltozás.

60 Nem lehet kétséges, hogy mind e két egymástól független jelenség mögött Róma és Itália művészetének ösztönzőereje áll. A megtárgyalt intercisai, aquincumi és Eskü-téri sírköveket készítő műhely összefoglaló jellemzését ezek után a következőkben adhatjuk. A sírkövek formai felépítését a darabok töredékes volta miatt részleteiben nem ismerjük. Műhelyünk két kőemléken a hagyományos portraitfülke, áldozati jelenet, feliratos mező beosztást alkalmazza. Az aquincumi környezetben viszont újításnak számító gazdag felépítést mutat az Intercisába elszármazott darab, amely megkettőzi az áldozati jelenetet s e kettős képsáy, valamint a portraitfülke és a feliratos mező közé felül egy növényi ornamenssel díszített szalagot, alul pedig állatfriezt iktat közbe. De eltekintve ettől a gazdagabb megoldástól, műhelyünk többi darabjai sem mulasztják el az áldozati jelenetnek külön képsávban történő ábrázolását. E sírkövek közös vonása továbbá, hogy az egyes mezőket külön-külön féloszlopok, vagy növényi ornamensek keretezik. Ez utóbbiak igen változatosak. Műhelyünk újból alkalmazza a korai sírkövekre jellemző akanthusindát, egyes darabjain folytatja a feliratos mező szívalakú leveles indával való keretezését ; alkalmazza a bennszülöttek fémművességében gyökerező hullámos keretdíszt, de ugyanakkor, mint pl. az orsóstestű indadísz esetében, új díszítő elemekkel is gazdagítja a helyi kőfaragóműhelyek dekorációs készletét. Műhelyünk egyik jelentős újításának tekinthető a sablonos áldozati jelenet egészen új átalakítása. A kompozícióban megtartja ugyan a korábbi centrális elrendezést, amennyiben a tripus foglalja el továbbra is a középponti helyet. Szaporítja azonban a résztvevő 368