Budapest Régiségei 15. (1950)

ÉRTESÍTŐ - Baranyainé Bónis Éva: Jelentés a Fővárosi Régészeti Intézet 1946-47. évi gellérthegyi ásatásairól 333-355

dúsába tartozónak határozza meg,

2íi s Hunyadi is a La Tène-kor második felébe helyezi.

29 A kés jelzi, hogy a Gellérthegyen a helyi fejlődésű illir szkíta jellegű edénygyártás milyen sokáig, a késővaskor második feléig gyakorlatban volt. Mint az eddigi kutatás már megvilágította, a fentiekre következett az id. sz. e. II. és I. évszázad fordulóján a politikailag megerősödő és a Dunántúlra is eljutó dákok befolyása. Itt a kutatás

30 főleg a Tabánban talált durva, bütykös csöbrökre és kihajlóperemű fülescsészékre támaszkodik, melyek szoros hasonlatosságot mutatnak a Poiana-i Crasani-i és az erdélyi pl. a Sepsiszentgyörgy melletti bedeházi dák anyaggal.

31 A Gellérthegyen is megvan ez a kerámia, ellenben nagyon kell vigyázni arra, hogy ha már a dák ethnikum behatolását feltételezzük, nem lehet minden durva jellegű, régi formát mutató edényre a dák meghatározást alkalmazni. A dákság kultúrája Erdélyben thrák-szkíta-kelta keveredésből * '• kep. alakult ki. Bzek az alaprétegek nálunk is Fözőtűzhely a 9. sz. lakóhelyről, restaurálás után. fellelhetők. A késő kelta kultúra térhódításakor a mi vidékünkön egy olyan V'.-> többeredőjű kultúra élt, mely egy nagyobb kultúrkörbe tartozik. Patek Erzsébet az eddig csupán dákoknak tulajdonított ezüstkincsek körét szélesebb, thrák-illir-kelta alapon nyugvónak határozza meg,

32 a kerámiában sem lehet minden e körbe tartozó formát csak az egyik népelemnek tulajdonítani. Például a Donja dolinái balkáni illir kerámiában

33 nagyon erősen szerepelnek a duplabütykös, virágcseréptormájú durva edények, melyek nálunk is előkerülnek s »dák« meghatározást kaptak ( 19. kép). Párducz Mihály figyelmeztet arra, hogy nem kell a késő kelta anyagban a »hallstatti« örökséget dák közvetítés eredményének tekintenünk, hanem közvetlen kapcsolatot tételezhetünk fel a két kor kerámiája között.

34 Ez a megállapítása egy Nagy Lajos által publikált és dáknak meghatározott magasfülű bögrével kapcsolatos.

35 Valóban a Békásmegyer yízműtelepi koravaskori (hallstatti) telep anyagának egyik csészéje közvetlen elődje az idézett tabáninak.

36 26 Déchelette, id. m. 869. 1. 599. kép. * 29 Hunyadi, id. m. 124. 1. 1,11. t. 10. kép. 30 Budapest Története I 138. sk. 1. .Századok 1940 sk. 1. és Nagy I,., Párducz M. Hunyadi I. tanulmányai. 31 Székely Zoltán, Sepsziszentgyörgy története a középkor végéig. 35. sk. 1. — TEC tanulmányra Párducz Mihály volt szíves figyelmemet felhívni. 32 Patek E-, Az úgynevezett »dák« ezüstkincsek balkáni kapcsolatai. Antiquitas Hungarica. II. 1—2. 84. sk. 1. 33 C. Truhelka, Der vorgeschichtliche Pfahlbau im Savebettebei Donja Dolina. Wiss.Mitt. aus Bosnien und Herzegowina. 1904. LXII., I^XV., DXVII., LXXVL, LXXVIII. táblák. — Hunyadi, id. m. 56. sk. 1. 34 Arch. Ért. 1944—45. (V—VI.) 72. 1. 35 Budapest Története, I. XXXVI. t. felső sor 4-ik edény. 36 Budapest Története, I. XIX. t. 7. 347