Budapest Régiségei 15. (1950)

Pataki Vidor: A budai vár középkori helyrajza 239-299

a budaszentlőrinci pálosok »kamaraház«-áért. A cseréről szóló oklevelet csak 1423-ban állítják ki Buda város hatósága előtt ; a klarisszák a következő évben újra tiltakoznak, de a per elfekszik, s csak 1452-ben újítják fel az apácák, amikor is az esztergomi érsek előtt keresik igazukat, de az úgy nyilatkozik, hogy a per világi ítélőszék elé tartozik, így kerül a per az Országnagyok elé, akik a pálosoknak adnak igazat, ami ellen az apácák Rómába fellebbeznek, az Országnagyok helytelenítése mellett ; 1454-ben V. Miklós pápa a budai káptalant bízza meg az ügy kivizsgálásával s ezzel a per ismét elalszik, s csak 1489-ben, a tárnoki szék ítéletében hallunk róla ismét ; ez az ítélet újra a pálosok javára szól, de az apácák a királyhoz fellebbeznek s a királyi személyes-jelenlét-bírósága 1494 ápr. 18-ra idézi meg a feleket. Bár a per végső kimenetelét nem tudjuk, a sok peres irat annál jobban meghatározza e vitás ház fekvését. Időrendben a következő helymegállapítást kapjuk e házról: 1395-ben még utcáról nincs szó, csak arról, hogy e ház István mester királyi orvos és János veszprémi nagyprépost háza között található, 1397-ben a Szt. Miklós-templom közelében, Bgri Miklós budai polgár és a veszprémi püspök háza között ; 1401-ben azt a helyesbítést olvashatjuk, hogy az utóbbi szomszédtól egy kis köz választja el a házat; 1416-ban a Szent Miklós-utcában állónak mondják ; 1423-ban olvashatjuk az első pontos meghatározást : a középső utcában (media piatea) északi szomszédja András váradi püspök, a déli egy kis köz, s szemben vele nyugatról Ozorai Pipo háza ; 1489-ben a Szt. Pál-utcát olvasunk meghatározásul és a fehérvári káptalan, meg egy kis közön túl a veszprémi káptalan házának szomszédságát.

45 (Lásd a 7. képet.) A Szt. Pál-utca nyugati részén is ismerünk néhány házat ; így a pálosok házával szembenlévőt, amely 1423-ban Zsigmond király hadvezéréé : Filippo Scolari-é (magyar nevén Ozorai Pipó), ez ma a Fortunautca 2. (Hr.- sz. 6591.) alatti Egyetemi nyomda ; ezt a házat 1480-ban Túgyártó Máté polgár 400 forintért eladja lyábatlan Gergelynek, ez pedig 1483-ban az esztergomi káptalannak, aki 1491-ben Czaichner Fülöp posztónyírónak adta évi 8 forintért örökbérbe, majd 1501-ben a Boldogasszony-templomára hagyhatta, mert ettől veszi meg újra a káptalan 90 forintért ; de az örményesi pálosoknak is járt e ház után évi 8 forint örökbér, mégpedig valószínűleg Kanizsai Miklós tárnokmester 1392. évi 259