Budapest Régiségei 14. (1945)

ÉRTESÍTŐ - Gárdonyi Albert: Óbuda és környéke a középkorban 573-589

rétetth mind teöreök, mind magyar, az ki éry«. (Neoreg. Acta. fasc. 405. nr. 1.) Ez az összeírás mutatja a pusztulást, amely a török hódoltság végéig változatlanul fennmaradt. A nevezett terület a hódoltság megszűnése után jórészt a gróf Zichy-család kezébe jutott, amelytől azonban a kincstár mint elidegeníthetetlen korona jószágot 1766. március 1-én egyesseg iitján visszaszerzett. Az egyesseg szerint a kincstár kezébe jutott Óbudán kívül Szentendre, Zsámbék, Budaörs, Budakeszi, Tök, Perbál, Szántó, Bogdán, Tótfalu, Csík, Vácirév, Szentpéter, Várad, Ányas, Tahi, Kissing és Békásmegyer, amelyek lakosai ma jórészt német eredetűek. A német telepeseket a gróf Zichy-család hozta be, mert a nevezett egyesseg szerint a gróf Zichy-család Óbudára és Szentendrére, valamint az uradalomhoz tartozó 8 faluba települőknek fejenként 20 forintot, összesen 35.220 forintot fizetett ki, vagyis 1761 embert telepített a gróf Zichy-család a hajdan virágzó magyar községek helyére, akik azóta sem magyarosodtak meg. 588