Budapest Régiségei 14. (1945)

Gárdonyi Albert: A középkori Buda határai 379-395

hoz szőlő is tartozott, a présházra vonatkozó hagyomány megalapozottnak látszik. A térrajz szerint a major területe egészen a Budaörsi-útig terjedt s Budaörssel is határos volt, amiből arra lehet következtetni, hogy a Bősinger-major területe nagyobb volt a Bősingermajor-dűlő területénél. A budai levéltárban »Miscellanea antiqua« 448. jelzet alatt található iratok szerint Bősinger Ignác budai polgármester a majort és présházat (allodium oder respective Weinhaus) még 1697 j inius 10-én eladta testvérének, Bősinger Mihály császári kapitánynak 6000 forintért s az 1720 május 31-én felvett hagyatéki leltár szerint a major már akkor erősen meg volt rongálva (an dem ruinirten Mayrhoff). A budai telekhivatal 1730 január 23-i jelentéséből pedig kiderül, hogy a szőlők mind kipusztultak s a kaszálók sem nagyon jövedelmeztek már. Buda város északi határát illetően két támpontunk van, nevezetesen Felhévíz és Nyék községek, melyek helyét pontosan meg tudjuk jelölni. Felhévíz község nevét a mai Császárfürdő mellett fakadó meleg forrásoktól nyerte, e források közvetlen közelében kellett tehát állania. Még pontosabban megállapítható a nevezett község helye a Szentháromságról elnevezett felhévízi prépostság temploma alapján, melynek alapfalai 1906-ban kerültek felszínre, amikor az Irgalmasrend a Zsigmond király-út, Margit-körút és Török-utca által határolt telkén bérházat építtetett. Az itt feltárt alapfalaknak a- középkori felhévízi prépostsági templom alapfalaival való azonosságát kétségtelenné teszi, hogy az előcsarnok alapfalain belül megtalálták az 1469-ben elhunyt Gergellakai Bertalan felhévízi prépost síremlékét. A felhévízi prépostság temploma előbb a keresztes lovagok tulajdonát képezte, illetőleg a nevezett templomot a keresztes lovagok a saját területükön a saját céljaikra építették s miután a keresztes lovagok rendháza 1438 és 1457 között világi prépostsággá lett, a templom is ennek megfelelő átalakításon ment keresztül. Maga Felhévíz község már a XIII. században fennállott s területe egészen Buda alsóvárosának faláig terjedt, mert az óbudai városi tanács 1418 március 21-én kelt oklevelében a margitszigeti apácák felhévízi földjeiről azt olvassuk, hogy közvetlenül Buda város falai mentén (penes murum civitatis Budensis) terültek el. Felhévíz a XV. század folyamán önkormányzatot nyert, okleveleket adott ki, 1509 július 17-én kelt oklevelében pedig egyenesen Buda külvárosának (oppidum seu suburbium 389