Budapest Régiségei 14. (1945)

Gárdonyi Albert: A középkori Buda határai 379-395

meit az esztergomi káptalannak ajándékozta. (Esztergomi kápt. levéltár Lad. 45. fasc. 10. nr. 24.) Amikor aztán Mátyás király Sasad területét Budához csatolta, a hajdani Ne végy területe is Buda város tartozéka lett s csupán a tizedszedési jog maradt az esztergomi káptalan kezében. Mindezekből az is következik, hogy egyes dűlőnevek, melyek az 1531. évi sasadi tizedjegyzékben foglaltatnak, eredetileg Nevegy területére estek, nevezetesen Gombamái- és Üjmái-dűlőkről ez kifejezetten megállapítható. A sasadi templom helyére vonatkozó tanúvallomást Szabó János adta elő s ez a tanúvallomás azért nagyértékű, mert Sasad község lakott területére vezet el, amelyen belül kellett állni a plébániatemplomnak. Szabó János vallomása szerint »Sasadnak is tudgya bizonyosan hol legyen a telikie, ahol a templom falainak némely része exstál, most már az budai polgármester Peisinger uram majort erigáltatott azon helyen«, vagyis 1698-ban még állottak a középkori sasadi plébániatemplom falai s a középkori Sasad község helyén épült Bősinger budai polgármester majorja. Ha most megbízhatónak vesszük Szabó János 1698. évi vallomását, akkor Bősinger majorjának a helyét kell megállapítani, hogy megtaláljuk a középkori Sasad község lakott területét. A Bősinger majorja teljesen elpusztult, emlékét azonban megőrizte a Bősingermajor-dűlő, mely az Irhásárok és a Törökbálinti-út által képzett könyökben terül el olymódon, hogy észak felől az Irhásárok, kelet felől pedig a Törökbálinti-út határolja. Minthogy a Bősingermajor-dűlő nem újkeletű elnevezés, joggal hihető, hogy a major valósággal a nevezett dűlő területén belül állott. Thirring Gusztáv 1920-ban kiadott »Budapest dunajobbparti környéke« című turistakalauza egy présházról emlékezett meg, amely szerinte a hajdani Bősingermajor tartozéka volt. Ez a présház ma is megvan s ámbár falai újabb eredetűeknek látszanak, hatalmas méretű pincéje régi építésmódra utal. Vájjon valósággal a Bősingermajor tartozéka volt-e ez a rombadőlt présház, ma már alig állapítható meg ; az azonban kétségtelen, hogy ez a Bősingermajor-dűlő területén belül az egyedüli régi eredetű épület. A Bősingermajor térrajza ma is megvan a »Budai telekhivatali iratok II. 58.« jelzetű iratcsomóban 1724 április 20-i keltezéssel s a térrajz szerint a major hatalmas méretű telektömb, mert összesen 67 és % holdat foglalt magában. Maga a majorépület elég jelentéktelen lehetett, nagyobb méretű volt azonban a mellette állott istálló/Minthogy a major388