Budapest Régiségei 14. (1945)

Gárdonyi Albert: A középkori Buda határai 379-395

Sajnos, Gombamálrol, Eperjesről, Kis- és Nagy-Üj máiról semmit sem tudtak a kihallgatott tanuk mondani s így az idézett tanúvallomások alapján ezekről a dűlőkről semmi közelebbit sem tudunk. A középkori Sasadot illetően 1698-ban két fontos tanúvallomás hangzott el, melyek egyike a község határaira, másika pedig lakott területére vonatkozik. A sasadi határt Halasy István vallomása a következő módon jelölte meg : »Az első sasadi határt tudgya, aki Istenkutyán és Kányakapun alul a Békaríkató nevú völgy mellett csepeli szőlők alatt vagyon az ut mellett, mely is egy nagy kőből vagyon erigálva ; a második hányott határiát mondgya lenni biai út mellett, az harmadik hányott határja Sasadnak hegyek között vagyon, mely Budakeszivel határos és azon határ napnyugatra esik.« E szerint 1698-ban úgy tudták, hogy a hajdani Sasad területe Budafokkal, Budaörssel és Budakeszivel volt határos, ami csupán annyiban nem fedi a valóságot, hogy ebben a területben Nevegy-puszta területe is bennfoglaltatik, amely puszta a budai káptalan 1325 március 24-én kelt oklevele szerint (Monumenta eccl. Strigoniensis III. k. 61. 1.) Sasadtól határjelekkel volt elválasztva. Ez a Nevegy Szent István király 1015. évi alapítólevele szerint a pécsváradi bencés apátság tulajdonát képezte s ugyanez a bencés apátság volt Nevegy földesura 1325-ben is. Az 1015. évi alapítólevél szerint Nevegy Kánától félmérföldnyi távolságban a hegyek között terült el (iuxta Kana dimidio milliario in montibus sita) s minthogy a kánai bencés apátság a mai Rózsavölgy feletti 208 méteres magaslaton állott, Nevegyet ettől nyugatra kell keresni, mert ott vannak a hegyek. Az 1325 március 24-i oklevélben foglalt ne vegyi határjelek között figyelemreméltó a »Szék« nevű mocsár, amely minden valószínűség szerint azonos az 1698. évi tanúvallomásban említett Békaríkatóval s a keserűvízforrások területére utal. Ebből aztán az következik, hogy Sasad akkor lett határos Budafokkal, amikor Nevegy területével bővült, ez a bővülés pedig azután következett be, hogy Zsigmond király Sasad egyházi jövedelmeit 1390 szeptember 11-én az esztergomi káptalannak ajándékozta. Minthogy ugyanis Nevegy egyházi tekintetben a sasadi plébániához tartozott, az esztergomi káptalan a nevegyi egyházi jövedelmekre is számot tartott. Megerősítette a káptalan jogigényét az is, hogy Nevegy területén csupán akkor kezdték meg a szőlőművelést, amikor Zsigmond király a sasadi plébánia jövedel387