Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

család örökségi lajstroma felemlít egy korsót, mely különösen szép művű és Mátyás király tulajdona volt. Ügylátszik a Báthory családnál több királyi kincs is rejtőzött, mert Rudolf 1601-ben Báthory Istvántól egy nagyértékű aranykeresztet és egy kazulát vitet el Prágába azon a címen, hogy a tárgyak a magyar királyok kincstárából származtak.

52 A budai és pesti ötvösművek teljes pusztulása azonban még nem fejeződött be. A Mátyás-templom kincstára ugyanazon a sorson esett keresztül, mint a már említett budai kincsek. A mohácsi vész után a templom kegyurai, a budai német polgárok, a kincseket hajón Pozsonyba szállították. Útközben, Esztergomban a hajókat megdézsmálták. Végre Pozsonyba ért, ahol a városi tanács őrizte és bizony nagyobb eredménnyel, mint azt a többi budai kincsnél láthattuk. Száz évvel később a pozsonyi káptalan vette át a kincseket, melyeknek akkor készült leltára fennmaradt. A leltár legnagyobb része egyházi ruhákat sorol fel. Az ötvösművek lajstroma már szerényebb. Az esztergomi fosztogatás következménye lehet, hogy a felszerelés liturgiái szempontból is hiányos. Főleg kelyhek maradtak meg, a leltár 10 darabot említ. A kincsek jórésze királyi és főúri adományozásból származhatott, mint ezt a címerek és donátori alakok elárulják. A drágaságok sok huzavona után 1712-ben kerülnek vissza Budára, ahol a városház kápolnájában őrizték. Ugyanide hozták vissza a budai alamizsnás szt. János-kápolna drágaságainak maradékait is. A Mátyástemplom birtokosai, a jezsuiták mindent elkövettek a kincsek megszerzésére. Sorsuk II. József császár rideg utilitarista politikája következtében, annyi más kincshez hasonlóan, beteljesedett. Az értékeket 1785 november 15-én és 16-án elárverezték. Az árverés fő vásárlói bécsi műkereskedők és óbudai zsibárusok voltak. A legérdekesebb műtárgy, egy szent kereszt ereklyetartó, melynek szára, ahogy a leltárból is kitűnik, igen régi lehetett, valószínűleg a XIII. századból származott, nem adatott el. Ma már azonban ez is ismeretlen helyen kallódik, ha ugyan elkerülte a beolvasztást. Az árverési katalógusban tíz kehely helyett csak nyolc szerepel. Neme thy Lajosnak sikerült a hiányzó két kelyhet, két ránkmaradt kehellyel azonosítani.

53 A városház kápolnájában 1756-ban megejtett kánonjogi vizsgálat leltára két kehelyről emlékezik meg, melyek közül 345