Budapest Régiségei 14. (1945)

Gerevich László: Középkori budai kelyhek 333-378

az egyik a budai Szt János-kórházi kápolnának, a másik a buda-újlaki templomnak lett kikölcsönözve. A kölcsönzést megmagyarázza az a tény, hogy mindkét templomot Buda város akkor emeltette. A két kelyhet Neme thy az említett templomokban meg is találta. Azóta közismertekké váltak, sok kiállításon szerepeltek

54 és számos szakmunka is megemlékezett róluk.

55 Végül eredeti helyükön, a Koronázó Főtemplom kincstárában nyertek elhelyezést. (A két kehely azóta Buda ostroma alatt elveszett. Ha nem pusztultak el remélhető, hogy valamilyen gyűjteményben fölbukkannak.) Annak ellenére, hogy nem elfelejtett emlékekről szólunk, a kutatók nem vették figyelembe azt a rendkívül fontos tényt, hogy tulaj donképen a középkor legjelentékenyebb ötvöscentrumának elpusztult óriási egyházi anyagára ma már csak néhány emlék s ezek között elsősorban ez a két kehely vet világot. Az emlékek iránti csekély érdeklődést mutatja, hogy XVIII. és XIX. századi őrzési helyüket, ahonnét nevük is származik, összecserélik. Budai eredetük kétségtelen. Semmi jel nem mutat arra, hogy esetleg valami vidéki városból adomány útján kerültek volna a Mátyástemplomba. Éhez túl szerények is volnának. Jellemzően mutatják a budai ötvösség átlagtermését, ami a Szent János-kápolna kelyhe esetében igen magas színvonalú. A kehely aranyozott ezüst, kupája alul keskeny és hirtelen szélesedő, csúcsos-, vagy úgynevezett tölcséres-kupa. Keresztmetszete hiperbolához hasonlítható. Hz a XIV. századi kupák legjellemzőbb alakja. Falai nem mutatnak enyhe hajlatot, nem hasonlíthatók fordított csúcsívhez, mely típusú kupák jellegzetes alakjai valamivel alacsonyabbak is, és Németországban terjedtek el. Az olasz egyenesfalú tölcséres kupákhoz már közelebb áll a budai példa, bár az olasz kupaforma meredekebb falú és keskenyebb szájú. A budai kupa formáját a Magyarországon is elterjedt típus jellegzetes képviselőjének tekinthetjük. A kupaszáj átmérője IIB cm. A hengeres száron, a nodus fölött és alatt két egyenlő széles, pontsorral szegélyezett sáv vonul végig, melyben gyengén áttetsző, sötétkék vájt zománcalapból (a technika átmenet a vájt és az áttetsző és ezüstzománc között) aranyozott ezüst fölirat emelkedik ki : + IESUS + IOHANNES. A zománc jobbára kitöredezett. A nodus erősen lapított, almához hasonló, melyből öt rotulus emelkedik 346