Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

Hansjoerg Bloesch igen jó meglátással a Rómából származó zürichi domborműben a magas görög ethos egyik késői ki virágzását látva, annak fő vonalvezetésében a pompéjii híres Nagy Sándor-mozaik főjelenetére ismer. A vágtató római lovas (pannóniai emlékeinken a vágtató császár) a pompéjii mozaik Nagy Sándor-alakjának a mása. Fő ellenfelét, a lovával együtt lerogyó nadrágos barbárt, Bloesch szerint, szinte változtatás nélkül vette át a mozaikról a római szobrász. Képsíkba kifordult test mozdulat a, széttartott lábszárai és jellegzetes, behajlított térdtartása pontosan niegvan a pannóniai domborműveken is. A lepénymintákon ez az ellenfél — a jelenet leegyszerűsítésének megfelelően — a ló alatt látható. A zürichi domborművön különben a vágtató ló alatt szintén szemlélhető két elesett barbár, akár csak a 8. képen látható aquincumi lepénymintán. Noha Bloesch a zürichi reliefen flaviusi tradíciót vél felfedezni, kénytelen megállapítani a traianusi formaérzés behatását is. Magunk részéről viszont már a Marcus-oszlop formaelemeit is felismerni véljük rajta. Sőt azt a feltevést is meg mérnők kockáztatni, hogy a fontos rómavárosi márványban nem egyszerű kút dombormű vet, hanem valami nagyobb, históriai emlékmű tartozékát, pl. a Marcus-diadalív egyik domborművét, tábláját lássuk, amelyet esetleg később lyukasztottak át (teljesen szervetlenül, a jelenetet zavarva, a főhős lovának egyik mellső lábánál) s alkalmaztak a középkorban vagy reneszánsz-időben kútdíszítésre. Ebben az esetben a főalak itt is császárt ábrázolna. A márványdombormű mindenesetre rendkívül értékes adatszem az ismertetett szerény magyarföldi római emlékek hellenisztikus, sőt klasszikus gyökereinek kutatásában. * Nagyon jellegzetes germán-fejet ábrázol egy eszéki lelőhelyű agyagmécses.

95 Magának a mécsesnek a felső része fej alakú (18. kép), mindössze a szakáll szélesedik ki a végén a korai, volutás típusú lámpák tompaszögű égőnyilására. A beöntő nyílás pedig a homlokon van úgy, hogy a mécses e fontos szerkezeti részei aránylag kevéssé zavarják az érdekes fej formát. Alulról tipikusan mécses formájú, sima felületű, mindössze levélformájú kiálló talpát díszítik levéleres. be vágások. 240