Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

Már a brigetioi kenotaphium (2. kép.) főjelenete messzebbre vezet vissza bennünket. Az eltűnt harcos alakja az előkelő barbárral a Kr. e. V—

IV. század görög sírsztéléire emlékeztet. A ketalakos főmotivum akár egy görög metope felületét is kitölthetne. A főjelenet motiválása kétségtelenül klasszikus görög minta hagyatéka. Beállítása a tömegjelenetbe, a hozzáadások viszont már a római történelmi dombormű számlájára Írandók. A görög hagyományok a még szerényebb dörgicsei sírkő (4. kép) lovasjelenetén s még inkább a császár alakjával ékes aquincumi (6. és 8. kép.) és brigetioi (13. kép.) lepénymintákon szintén kiütköznek. A lovas harcosokkal ékes sarkophag-domborművek mellett meglepően jó összekötő kapocsnak tekinthető a fenn mondottakra nézve egy zürichi magángyűjteményben lévő (nem eléggé meggyőzően Kr. u. 100 körüli időre datált), Rómában vásárolt márvány dombormű (Hansjoerg Bloesch, Antike Kunst in der Schweiz. Zürich, 1943. 127. kk. és 203. kk., 75. tábla). A domborműves jelenetben Blöesch általában rómaiak és barbárok küzdelmét látja, anélkül, hogy a barbárokat közelebbről meghatározná ; holott a nagyhajú, szakállas fej típusok, a jellegzetes fegyverek, a meztelen felsőtest a vállat takaró köpennyel s a bokáig érő csavart nadrág iuár az első tekintetre is kétségbevonhatatlanul germán barbárokra vallanak. A nagyvonalú cselekmény központjában a lovon vágtató páncélruhás előkelő római harcos (szerintünk nyilván császár!) és — ez esetben lóról -— térdrerogyó, már köpenyét is elvesztett nadrágos barbár áll. A cselekmény iránya balról-jobbra tart, mint a »gyalogos« brigetioi s a részben »lovas« felső dörgicsei domborművön, valamint az említett lepényminták pozitív-lenyomatain. Ha a 9. képen látható aquincumi agyagbélyegzőt megfordítjuk, a zürichi márvány főhősének mozdulatával találkozunk. A térdrerogyó barbár alakja is ott van fenti pannóniai emlékeinken a római hőssel, illetőleg császárral szemben, annak lova előtt vagy lova alatt. Pannóniai ilynemű reliefjeink és agyagmintáink úgyszólván mind ezen zürichi emlékkel is regisztrált klasszikus harci jelenet lekicsinyítései, kivonatai. Bnnek természetes oka pedig a közös forrás, amely görög földön vagy görög szellemben fakadt. 289