Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

egykorú eseményekre vonatkoznak, melyek központjában az akkor uralkodó császárok állottak : Marcus Aurelius és Lucius Ver us.« Az egyik kisebb csoportba a keretdísz szigorú azonossága folytán a most említett a kézfogó császárokat ábrázoló, valamint a két földönfekvő germán felett vágtató császárt ábrázoló korongok és a lovon vágtató császárt reprodukáló bélyegző tartoznak. Ezek korát Marcus és Verus együttes megjelenése miatt legkorábban 161-re telietjük. A germán-jelenetes korongon sejtetett eseményekre való tekintettel azonban inkább a quádoknak és markomannoknak 166-ban történt s egészen Aquileiáig ható betörésével kapcsolatos sikeres hadiesemények megörökítését, illetve azok szimbólumát látjuk rajtuk. Lucius Verus elhunyta miatt semmi esetre sem mehetünk viszont a 169. évnél későbbre. így végeredményképpen a Kr. u. 166—169. évekre korlátozódik ezen korongcsoport keletkezésének ideje. A másik kisebb aquincumi csoportba a diadalkapus jelenettel ékes két korong és a barbárokat emelvényen fogadó császárt ábrázoló korong tartoznak. Itt minden esetre már csak egy császár látható, s ezen felül pontosabb korhatározó kritériumnak az egyik lepényen szereplő fiatal Commodus jelenléte tekintendő. »A szakállas arca — mint Kuzsinszky megállapítja

93 — Marcus Aurelius-nak felel meg, és a mellette álló másik fiatal alak csak a 17 éves Commodus lehet, aki úgy került apja mellé, hogy amikor Kr. u. 178-ban Marcus ismét a markomann harctérre ment, apja kíséretében volt. Előbb tehát ez a korong nem keletkezhetett, mint 178 után.« Ez a meghatározás a Commodus-t is ábrázoló korongra feltétlenül helytálló. A kissé díszesebb kerettel bíró diadalszekeres korongok azonban valamivel korábbiak lehetnek s ha nem tévedünk, azokban a 176-ban Rómában a barbárok (germánok és szarmaták) legyőzése felett tartott diadalmenet emlékét igyekezett az aquincumi mester is megörökíteni. Mint tudjuk, Rómában ekkor Marcus-nak diadalkaput emeltek s a távlatoknak és relatív mélységeknek primitív megrajzolásával az aquincumi korongok is ábrázolják ezt a diadalkaput, amelynek felairata : quod omnes omnium ante se maximorum imperatorum glorias supergressus bellicosissimis gentïbus deletis aut subactis. . .<<

94 büszkén hirdette annak az imperatornak a dicsőségét, aki először akarta kiterjeszteni a birodalom határait a Kárpátokig. * 238