Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

mely egészen térdig érhetett.«

81 Részletképünkön (10. kép.) kivehető a lábfejig érő, jellegzetes germán-nadrág is. Felső testét vállára vetett redős köpeny fedi, amely a bal vállon lehetett összekapcsolva ; hasonló köpenyt látunk a brigetioi dombormű középső, »előkelő« germánján is. Jellegzetes a feje is. Bajuszos, szakállas, javakorbeli férfi arca tekint fel a császárhoz; hajzata igen dús, szinte gömböcsösen csomós, jobb halántékáról pedig mintha két fonatban csüngene le. Mint láttuk : a szőnyi kenotáfium főgermán-alakjának nodusa is két hajfonatban végződik. Hasonló az eset itt is s a halánték táján észlelhető erősebb kidudorodás talán a nodus-t akarta érzékeltetni. Mindennél fontosabb azonban egy harmadik kapcsolata a brigetioi emlék germánjával. A germánt ábrázoló pannóniai kisbronzok homlokán — mint látni fogjuk — néhány esetben kerek lyuk látható. Bzt mi ott — Tacitus (Germania 38) alapján — az előkelőbbek fejdíszével (principes et ornatiorem habent) hozzuk kapcsolatba. Az aquincumi lepényminta szóbanlevő barbárjának fején ime jól látható a fejdísz. A dús hajzatot ugyanis a homlokon kétvonalas, diadémszeru fejék szorítja le, amelyet hátul szalagok tartottak össze. A császár — miként az várható — előkelőbb ellenségen, princeps-en diadalmaskodik. A legyőzött tömeget viszont egy másik alak jelzi, aki középen a ló hasa alatt fekszik : jobb könyökére esett, miközben jobb alsó lábszárát maga alá húzta. (11. és 12. képek.)

82 Az emlék éppen ezen a részen igen megkopott s ezért igyekeztünk a fekvő alakot rajzban is érzékeltetni, bár— különösen a ruházatát illetően — a rajz sem fedi talán egészen a valóságot. Felső testének ruházatát illetőleg esak a vállát takaró köpeny ismerhető fel teljes biztossággal. Fejének, arcának jellege, a kopás dacára is, igen jól felismerhető. Az előbbinél sokkal dúsabb 11. kép. — Részlet egy lepénysütő mintából, germán ábrázolással. Aquincumi Múzeum. 231