Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

7. kép. — Germán ábrázolások aquincumi lepény mintákról. Aquincumi Múzeum. nemcsak mint korhatározó kritérium fontos, hanem jelentőségét növeli az a tény, hogy ismételt esetben a kétségtelenül felismerhető császár éppen Marcus Aurelius. A germánok feletti győzelme diadalmenetének leegyszerűsített jelenete pedig kézzelfogható megörökítése azon történelmi eseményeknek, amelyekkel kapcsolatban s amelyek folyamányaképpen a nyugati-germán ábrázolások e vidéken keletkeztek és divatossá lettek. Két aquincumi negatív lepényminta egyikét, illetőleg annak kiégetett agyag-lenyomatát mutatjuk be. (6. kép.)

78 Ez a teljes példány, a másik — a bemutatottal szinte a legaprólékosabb részletekig megegyező — darab töredékes és egyébként is rosszabb fenntartású. Már az ábrázolás külsőségeiből is megállapítható, hogy a jelenet a quád-markomann háborúkkal hozható kapcsolatba s azon germán-barbár ábrázolás is fellelhető. A kétkerekű dísz- (diadal-) szekéren álló császárhoz, Kuzsinszky szerint is, »Marcus Aurelius és fia Commodus. :. képmásai legjobban hasonlítanak...« A császár »visszafelé nézve, a magasra emelt kezében tartott lándzsáját lefelé a fogoly felé döfi, aki a kocsi végén félig térdelve hátrafelé fordított arcával a császár felé föltekint. Barbárságának jellemzésére szolgál a hosszú szakálla mellett 8. kép. — Lepényminta töredéke. Aquincumi Múzeum, \ fején a süveg, amint az előkelő dákok hordták, a hosszú kabátja derekán átkötött övvel és a bokáig érő nadrágja.«

79 Ha a császárban Marcus Aurelius fedezhető fel (akit Victoria megkoszorúz, trófeumdíszes diadalkapu alatt vonuló lovait pedig maga Mars vezeti), akkor a barbárban mindkét példányon (7. a—-b képek.) rab germánt kell látnunk, akit a császár,