Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

zása is van. Az elhunyt Lentinus, Prudens fia, ugyanis a cohfors) III Bat(avovum) eques-e volt. A csonka ötödik sorban viszont Germanus vexfillarius?) olvasható. A felirat előző része befejezett egésznek mondható, a csonka állapotban levő ábrázolás szerint is a sírkő csak egy egyénnek szólt, az áldozati jelenet mezején is látható egyébként egy lovas. Germanus viszont semmi esetre sem lehet Lentinus jelzője, hanem egy másik név : a sírkő állítójának, talán az örökösnek a neve. Az egynevűség viszont idegenre, távolabbról, germán területről ideszakadt harcosra vall. Ugyancsak Intercisaból való egy csonka sírkő,

52 amelyet valószínűleg [Dojnatus nevű fiú mint örökös és Gefrjmaniu, valójában Ger mania nevű coniux állítottak az apának. A kő korai [hficj s (itus) e(st) -formulával] és betűi igen primitív módon vésettek, így egyáltalán nem lehetetlen, hogy a latinul aligha értő véső a szó végén az A-t V-nak rajzolta és véste. Az aquincumi múzeum egy csonka, alakos díszű, az ábrázolás szerint is csak »egy« lovas emlékének állított sírkövén

53 Ti(berius) Claudiufs] jelzője minden valószínűség szerint Ger(manus). Arra nézve, hogy —miként eddig hitték — a sor kezdő ger a \Tun\ger végződése lenne, nincs semmi bizonyíték, mert a feltételezett Tun helyén a felirat értelme szerint azafnnforum)] nn betűinek és korszámnak kellett inkább állnia. Mindenképpen a Tun-ger kiegészítés ellen szól végül az a döntő tény, hogy — mint újabban megállapíthattuk — a Ger előtt pont látható! Az emlék jellegzetességei : kagylóból kiemelkedő fej, egyéb domborműves (primitív) ábrázolások s a felirat betűi korai időre — Kuzsinszky szerint esetleg az I. századra — vallanak. Semmi esetre sem lesz a II. század elejénél újabb. Valószínűleg a II. század második felében lezajlott quád-markomann háborúkkal kapcsolatban kapott menedéket az impériumban, vagy kötött szövetséget a rómaiakkal a fivéreivel együtt később teljesen romanizálódott Septimius Aistomodius, aki carnuntumi sírkövén rex Germ(anorum) jelzővel szerepel.

54 A provincia határán folyt állandó hadi és kereskedelmi érintkezések miatt külön germán-tolmácsok is működtek. Ennek emlékét őrzi egy aquincumi Sarkophag felirata

55 is, amelyen M. Aur(elius) Flavus mint inter prés Gefrmanorujm off(icii) cofn)s(ularis) szerepel. Budapest Régiségei XIV. 225 is