Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

dott állapotban is, művészi munkát sejtet, jó formai és felületi kezeléssel. Valószínű, hogy siraediculához tartozott, amely síremléken az elhunytnak a quád-markomann háborúkban szerzett hadi érdemeit igyekeztek kiemelni. A germánokra : eseményekre, egyénekre, csapattestekre, germániai származási helyekre vonatkozó feliratos emlékek tulajdonképpen nem tartoznának ezen összefoglalás keretébe. Feladatunk tulajdonképpen csak a magyarországi germán-ábrázolások ismertetése. Éppen ezért az epigráfiai anyag rövid összefoglalásánál nem is törekszünk teljességre, hanem az epigrafikus emlékek megemlítésével inkább csak a keretnek, a történelmi légkörnek érzékeltetését óhajtjuk teljesebbé tenni. Ezen feliratos adatok beszédes bizonyítékai azon kapcsolatoknak, amelyekben vag}^ amelyek folyamányaképpen a germán-ábrázolások keletkeztek vagy idejutottak. A magyarországi germán-vonatkozású rómaikori feliratos emlékek első kisebb feldolgozását Thienemann Tivadarnak köszönhetjük.

46 A pannóniai germán-vonatkozású feliratok egy részét közli különben A. Riese is.

47 A szomszédos alsó-ausztriai germán-vonatkozásokra vonatkozólag Leonhard Franz összefoglaló munkájára,

48 valamint Eduard Beninger művére

49 hivatkozunk. Miként a keleti germán-emlékeknél említettük és láttuk, már korábbi időből, így az I. század végéről is, adatunk van arra, hogy germán egyének — akár mint zsoldosok, akár mint germán vidékről sorozott rendes katonák — a római hadsereg soraiban, legtöbbnyire már mint római polgárjogot nyert egyének fiai, szolgáltak. Egy Rákospalotán előkerült, tehát aquincumi, csonka római sírkő egyik állító jaként L. Val(erius) Germanus szerepel.

50 Az elhunyt, akinek fenti Germanus egyik örököse, L. Val(erius) Patia (?) volt; a felirat eredetileg jelezte származási helyét is : domo. . -a, talán éppen egy germániai helységet. A felirat szerkezete [az elhunyt neve nominativusban, a h(ic) s(itus) e(st)-formula, a domo. . ., az ann(orum), az apa nevének kitétele] arra vall, hogy korai s Germanusunk még az I. században állíthatta ezen emléket Pannóniában talán atyjának. Már a II. századból való egy szintén csonka, de díszes és igen jó betűs intercisai (dunapentelei) sírkő,

51 amelynek kettős germán vonatko224