Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

lovas, Victoria alakja). Találkozunk azonban a győzelem legbeszédesebb szimbólumával is, a trofthaeum-mûl, amely viszont szinte elválaszthatatlan a megkötözött fogoly, barbár alakjától. Az emlék éppen Aquincumból való. A mészkőből faragott töredék valójában csak ££ 58 cm magas, 29 cm széles és 14 cm vastag kőlap. (5. kép.) Az Aquincumi Múzeumban van (482. lelt. sz.)

45 Csonka emlék: mintha fenn hiányos lenne, az egyik lapját később lefaragták. A másik lapon stilizált indadísz látható bemélyített peremmel, ami arra vall, hogy egy másik (hátsó) lap lehetett itt hozzáillesztve. Olyan kisebbszerű aedicula egyik oldalfala lehetett tehát, amelynek belső lapját díszítette az inda. A szabadon állott élen domborműves ábrázolást látunk : ágcsonkokkal élénkített fatörzsön páncélruhás, sisakos trophaeum ; a karok irányában keresztbemenő rúd végén tárgyak elmosódott körvonalai. Ellenségtől elvett jelvény (signum) lógott e rúd két végén arra applikált ellenséges pajzsok, lándzsák mellett. Az éldombormű jobb harmadát lefaragták, mikor a lapot meg vékonyították. A fa tövénél kuporgó, előre néző, mellrerakott (összekötözött?) kezű barbárt találunk. Az emlék formái általában igen elmosódottak, kilúgozottak (sokáig lehetett vízben vagy esőnek kitett helyen) s ezért a barbár alakja is erősen deformálódott, törzse, végtagjai pl. elvékonyodtak. A hosszúkás arc, hegyes szakáll, a jobb oldalon nodus-nak. látszó hajcsomó germánábrázolásra vallanak. Az aquincumi lepénymintákon a szarmatákat egészen másként ábrázolták, úgyhogy itt is csak germán fogolyról lesz szó. Időbeliség szempontjából a lendületes indadísz még feltétlenül a II. század közepére, második felére vall s így joggal sorozhatjuk ezen szerényebb, de jellegzetes emléket is az eddig tárgyalt kőemlékek csoportjába ; a páncélöltözet, még ennyire elmosósp. Csonka kőemlék az quinciinii Múzeumban. 223