Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

dísszel. Kopottsagában is igen kifejező arcát szakáll keretezi, amely három nagyobb csomóban lóg le. Kopaszodónak látszó fején a jobb fül mögött a jellegzetes, jelen esetben különösen dús hajcsomó, a germán nodus látható. Homlokán pántszerű dísz nyoma ; egy brigetioi bronzszobrocskával kapcsolatban erről a díszről később bővebben szólunk. Az eddig vázolt alakok mögött egy második rétegben, a, jobb felső sarokban, jobbra tartó (menekülő) germán alakja látható ; jobb kezében (kézfeje a térdelő alak fejénél) ferdén lefelé tartott lándzsájának vége a római harcos pajzsán, szigonyszerű, hegye pedig saját ovális pajzsán látható. Ugyanolyan vállgombos köpeny fedi testét, mint az előző alakét. Egy még hátrább levő rétegben látható negyedik germánnal egyetemben szintén csomós szakállt és mindketten sisakszerű föveget viselnek. Kissé értelmetlen a kompozícióban a kép középtáján a római katona és a térdelő germán között kitetsző kidomborodás (a fekvő germán térdrészlete?). Ettől balra, a főhős mögött egy másik párnaszerű kidomborodás látható, amelyből vízszintes irányú, vékony rúd nyúlik ki. Utóbbi elejtett germán hadijelvény : signum, vexillum lehet. Ilyenekkel, a többréteges megoldással a kiváló kompozíció művésze tömegjelenetet akart érzékeltetni. A dombormű egy eseményt — noha csak elképzelt és csak egyéni sorsot megörökítő élményt —, tulajdonképpen történeti eseményt ábrázol, miként azt feliratának egyedül lehetséges kiegészítése (hello cum germants) is bizonyítja. A császárkornak a dunavidéki eseményekkel is kapcsolatos két nagyszabású emléke, Traianus és Marcus oszlopa őrizte meg számunkra legtanulságosabban a római történelmi reliefet. Mindkettő a Kr. u. II. század terméke : egyik a század elejéről, másik a végéről. Brigetioi domborművűnk értelmezését és keletkezésének idejét illetőleg, továbbá mind tárgyi, mind stílusbeli kapcsolatok tekintetében fenti emlékművek jeleneteiből kell kiindulnunk. Max Wegner

21 stíluskritikai összevetéseinek és értékes megállapításainak eredményei ebben a tekintetben brigetioi domborművűnk szempontjából is fontosak. A történelmi dombormű kialakulásánál Wegner három korszakot különböztet meg : korai virágzás (Flavius-ok), klasszicisztikus megérés (Traianus, Hadrianus) és bárok késői virágzás (Marcus Aurelius) idejét.

22 Szőnyi domborművűnk szempontjából természetesen csak két utóbbi korszak jöhet tekintetbe, amelyekbe esnek a két oszlop domborművei is. 213