Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

tattak az aquincumi művészetét, illetőleg művességet. Hzen összefoglaló értekezés közelebbi feladata a pannóniai (helyesebben magyarföldi) germán-ábrázolásoknak, azaz az itt élt vagy átmenetileg itt feltűnt germán személyek képmásainak ismertetése. Etnikai sajátságokat híven őrző jellegzetes alakokról lesz szó, amelyek a császárkori római művészetet is új típusokkal gazdagították.

4 Már régen kialakult »barbár«-típusok ezek, a nyugati klasszikus kultúrát, a civilizált római életet, nem egyszer magát az imperiumot is veszélyeztető, háborgató félvad népek torzonborz-külsejű alakjai. Legtöbbször leigázott fogoly vagy rabszolga képében jelennek meg. A barbants ugyanazt jelentette a rómainak, mint a ßaoßaqoc a görögnek : alacsony rendű népet. Egyben a leggyűlöltebb ellenséget : a görögöknél elsősorban a perzsákat, Rómában eleinte a gallusokat, később főként a germánokat. A bar bar us szó egyébként — s ez a legjellemzőbb — egyértelmű volt az embertelenséggel, vadsággal, kegyetlenséggel (Ruge, R. E., Barbaroi-címszó. 2858. 1.). A pannóniai germán-betörések szörnyű pusztításokkal jártak. A barbár germán hadviselés nyomában kipusztult falvak, kifosztott, kirabolt területek, felégetett városok maradtak, mint azt pl. a többszáz holdnyi területen jelentkező brigetioi vastag égett réteg tanúsítja. A romanizált lakosság szenvedése határtalan lehetett. Érthető, hogy a bölcs Marcus Aurelius élete céljául tűzte ki ezen embertelenül barbár ellenség megsemmisítését, megfékezését, semleges zónával, gyülekezési tilalommal s egyebekkel való gúzsbakötését. A római művészet is jellemvonásainak megfelelően igyekezett e veszedelmes és gyűlöletes népet ábrázolni. A germánok kegyetlenkedéseinek megfelelően durva, vad típust alkotott róluk. Nem hamis képet, hiszen következetesen hűen szerepeinek mindannyiszor az etnikai vonások arctípusban, haj- és szakáll viseletben, ruházatban és fegyverzetben, mint látni fogjuk. Ez a tendencia a gyűlölt, rettegett és leigázott barbárnép ábrázolásainál leginkább a genre-szerű kisbronzokban jelentkezik Pannóniában. Az alacsonyrendű barbár itt nem egyszer nevetség tárgya. A trófeum alatt sínylődő rab épp oly kedvelt téma a rémségektől való megszabadulás után, mint a bosszúvágyból fakadt kifigurázás, a nevetségessé-tevés.