Budapest Régiségei 14. (1945)

Járdányi-Paulovics István: Germán alakok pannoniai emlékeken 203-281

I. A KELETI GERMÁNOK. Időbelileg nálunk először a keleti germánság emlékei jelentkeznek.

5 Történeti adatok szerint a germánság első érintkezése a klasszikus világgal éppen az Aldunánál, a Duna torkolat vidékén történt, mégpedig a Kr. e. III. században ott megtelepedett bastarnák közvetítésével. Ez a keleti germán törzs a Visztula forrásvidékéről jutott a Kárpátok koszorújának megkerülésével erre a területre s később mind Dácia, mind Pannónia történetében jelentős szerepet játszott.

6 A hazájukból kivándorolt bastarnák történetét eléggé jól ismerjük.

7 Ez esetben azonban csak pannóniai kapcsolataik érdekelnek bennünket. Az Alduna melletti zavarok Moesia provincia alapításával, majd a bastarnáknak Traianus részéről történt megfékezésével véget értek. Könnyen feltételezhető, hogy már ebben az időben élénk kapcsolat, kereskedelem fejlődött ki Pannónia, különösen annak D-K-i része és ezen germán törzs között. Az is feltehető, hogy a bastarnák a római hadseregben eleinte valószínűleg mint zsoldosok, később azonban mint romanizált katonák szolgáltak.

8 Ilyen bastarna-eredetű római zsoldost látnak a Kr. u. 98-ból kelt várdombi katonai diploma egyik aláírójában, L. Valér (tus) Bastema-ban is.

9 Ez az emlék azonban nem bizonyít amellett, hogy ez az egyén Pannóniában szolgált volna a római hadseregben, csak azon hét tanú egyike, akik Rómában az okmányt nevükkel hitelesítették. Egy aquincumi sírkövön »keleti germán törzshöz-tartozandóságra valló névvel«,

10 Aur. Bavila-val találkozunk, aki valószínűleg mint fogoly került ide, mert a felirat szerint mint libertus állított sírkövet örökbefogadó apjának, a legio egyik veteranusának.

11 Nyugatabbra, Brigetio vidékéről is feltételezhetők egy feliratból keleti germán kapcsolatok. A Szőny-nyel szemben fekvő Izsa (Celamantia castellum) területéről származó, Silvanusnak szentelt, oltáron

12 a donátor Aur(elius) Felica Fiebiger és Schmidt szerint

13 nem női név lenne, mint addig hitték, hanem (egy analóg esetre hivatkozva) keleti germán férfinevet, egy »római hadiszolgálatban álló keleti germánt« vélnek benne felismerni. Legkésőbbi idevágó feliratos emlékeknek tekintendők azon téglák, amelyek az Aquincumtól északra fekvő Duna-könyök római erődéiből, de 207