Budapest Régiségei 14. (1945)

Nagy Lajos: Egy pincelelet az aquincumi polgárvárosban : a pannóniai agyag világítótornyocskák kérdése 155-202

Két lelet azonban eredetileg is bent állott és az első tulajdonos ingóságát képezte. Ezek egyike egy római császárkori viharlámpás (lanterna) bronzvázának maradványa (1. kép,) a másik egy kerek világítótorony majdnem teljes egésze. (13. kép.) A viharlámpásból megmaradt egy bronz-, körökkel díszített lap (átmérője: 19 cm), mint a lámpás alj részlete. Fenekén a díszkörök közt benyomott mester jelzés maradványa, sajnos, csak pár betű : . REC. . . Ennek a talpnak alsó részére több, profilírozott gombot forrasztottak lábnak. Mi csak egy darabot találtunk, de mint más teljes példányok alapján tudjuk, számuk 2—5 közt váltakozott. A talpat egy, kb. 1 cm magas bronzlemez veszi körül függőlegesen a szélre forrasztva. A lanterna legjellegzetesebb alkotórésze a tartására szolgáló két öntött bronzkar. Fejük profilált (V. ö. a kálózi darabot a 2. sz. képen.), a lábuk szintén. Magasságuk 21 cm. Ezek a profilált oldaltartók a lanternák legjellemzőbb részei s formájuk alig ment át változáson. A tartók felső részére egy olyan köralakú pántot forrasztottak, mint á talpnál. A tartók belső részén szeglyukak és maradványaik, valamint bronzlemeznyomok mutatták, hogy eredetileg oda is egy bronzlemezt szegecseltek, de úgy, hogy egy kis távolságra voltak a tömör tartóktól. Ezek segélyével illesztették be a szélvédőanyagot, a szarut, zsíros vásznat, marhahólyagot, üveget stb. Forrasztóanyagul ólmot használtak, ezt példányunknál is észlelni lehetett. lyoeschcke az irodalmi adatok alapján írja le a védő szélfogók anyagát. Legáltalánosabb volt a szaru. Pernice egy boscorealei darabon megmaradt anyagot vizsgáltatott meg Rathgennel, a legnagyobb német konzervátorral s ő is szarut állapított meg. 1. kép. — Az aquincumi viharlámpás (lanterna) kiegészítve az Aquincumi Múzeumban. 158