Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Kelényi B. Ottó: Egy budavári ház felosztása 1491-ben 477-478

Salamon, Némethy, legutóbb pedig Gár­donyi Albert 1 és még mások is 2 meg­kísérelték, hogy a teret pontosabban körül­határolják. A Szent György-tér délnyugati és délkeleti határait sikerült is már nagyban­egészben megállapítani, anélkül azonban, hogy az ott fekvő házhelyek fekvésének, területének és tulajdonosainak adatait tel­jes egészében ismernők. Északi határának megállapítására azonban még mindig nin­csenek megfelelő adataink. Kétségtelen, hogy a Rupp 3 által közölt és térképbe is foglalt adatok budavári vonatkozásban ma már túlnyomó részben megdőltek. A Zsigmond- és a Szent János­utca torkolatánál keletkező tér, ahová Rupp a Szombathely-nevű térséget teszi, a Szent György-tér tulajdonképeni magja. A Szent György-kápolna pedig azon a helyen állott, amelyet Rupp a Magdolna-templom helyén feltételez. Csak tárgyunknál maradva, meg kell említenünk, hogy legújabban Pataki Vidor mutatta ki 4 a vár három párhuza­mos utcája eddig megoldottnak vélt közép­kori azonosításának helytelenségét és egy 1484-ből származó oklevél adatai alapján bebizonyította, hogy csak az Országház­utca képzelhető el a középkori Olasz-utcá­nak. A középkori Mindenszentek-utcája ennek alapján a mai Úri-utca helyén kere­sendő, míg a Szent Pál-utca a mai Fortuna­utcának felel meg. Már Horváth Henrik mutatott rá 5 egy 1718. évi térkép adatai alapján, hogy a Szent György-kápolna a Szent György-tér északi végében állott. A tér északkeleti határaira vonatkozólag nincs oklevelünk­kel kapcsolatban mondanivalónk. De észak­nyugati határának egy pontjára György íjjkészítő házának fekvése már lényeges 1 Buda középkori helyrajza. Tanulmányok Budapest múltjából. IV. 1936. 80—81. 11. 5 Horváth Henrik : Zsigmond király és ^kora. Bp. 1937. — Fekete I<ajos: Buda, Pest és Óbuda nem mohamedán polgári lakossága 1547-ben és 1580­ban. Tanulmányok Budapest múltjából. VI. 1938. 3 Buda-Pest és környékének helyrajzi története. Bp. 1868. ' A péterváradi ciszterciek a középkori Kelen­földön. Különleny. a ciszterci rend bpesti Szt. Imre gimnáziumának 1941—42. évi évk.-ből. 36—39. 11. 5 A budai Szt. György-relief. Tanulmányok Budapest múltjából. III. 1934. 113. 1. előtt. adatot tartalmaz. A szomszédos házaknak az oklevélben való megjelölése ad erre vonatkozólag támpontot. A Ruppnál közölt 1 1504-ből származó szerződésben szereplő Maróthy Mátyás özvegyének házától észak­felé ugyanis a győri káptalan, délre pedig a boszniai püspök háza feküdt. Ha most már feltételezzük, hogy a káptalan háza György mester házától délre terült el, úgy a Szent György-tér és a Mindenszentek­utcája találkozásánál levő ház fekvését kapjuk meg, mivel az említett 1504. évi oklevél szerint a Maróthy-ház a Minden­szentek-utcájában feküdt. Nem változik a helyzet akkor sem, ha feltesszük, hogy György íjjkészítő háza a Maróthy-házzal azonos, bár a tulajdonváltozásnak ez eset­ben aránylag rövid idő, 13 év alatt kellett megtörténnie. Nem lehetetlen az sem, hogy György mester házának telke egyik részé­ben a Szent György-térre, a másik részében pedig a Mindenszentek-utcájára esett. György mester örökösei negyedrészének kijelölése is alkalmat ad arra, hogy az utóbbi véleményt megkockáztassuk. Az egyesség szövege ugyanis kifejezetten két kapus házat említ, amikor külön be- és kijáratról, továbbá első- és hátsólépcsőről beszél. K kérdést azonban eddigi adataink alapján nem dönthetjük el. Visszatérve a házrész adataira, kétségtelen, hogy az épület tekin­télyes telken állt, mert egy a műhely előtt levő, be nem épített telekrész is hozzátar­tozott. Ha a negyedrész kijelölésénél a telek felosztására is tekintettel voltak, úgy a többi háromnegyedrész számára bizonyára háromszorakkora telekrész esett. Ugyanez áll az épület helyiségeire vonat­kozólag is. Az osztályegyességben megálla­pított negyedrészhez a műhelyen kívül a földszinten még két szoba, az emeleten pedig egy szoba tartozott. Bz összesen négy helyiség, a mellékhelyiségeket nem is számítva. Ha tehát az osztás a helyiségek számához igazodott, úgy a házban — a közösen használandó mellékhelyiségeken kívül — tizenhat helyiség volt, ami tekin­télyes emeletes épületet feltételez. »I. m. 148. 1. 478

Next

/
Thumbnails
Contents