Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Kelényi B. Ottó: Egy budavári ház felosztása 1491-ben 477-478

KELÉNYI B. OTTÓ EGY BUDAVÁRI HÄZ FELOSZTÁSA 149 I-BEN (Deutscher Auszug Seite 575) A középkori Budavára polgári építészetének megismerése az utolsó évtizedekben végzett széleskörű kutatómunka ellenére is csak lassan halad előre. A tárgyi emlékek alig adnak támpontot a probléma megoldásához és írott forrásaink szűkszavú közléseinek napfény re jutása is inkább csak a topográfiai tájékozódás pontosabb elhatárolását segíti elö. A középkori kútfögyüjtemény kiadás előtt álló hatalmas okleveles anyagában mégis figyelmet kelt egy 1491-ben kötött osztályegyesség,

1 amely egy budai ház belső szerkezetébe némi belepillantást enged, bár itt is nélkülözzük a ház építészeti körülírásának lényeges adatait. Ebben az egyességben, amely Budavára tanácsa előtt 1491. április 11-én jött létre, Ádám Gergely bíró és a város esküdt polgárai előadják, hogy a tanácsülésen Róbert ötvös budai polgár megjelenvén, elmondta, hogy már 1481-ben Dax L,ipót bírósága idején egyesség jött létre egyrészről néhai György íjjkészítő (balistipar) felesége Erzsébet, valamint Róbert ötvös felesége Borbála, továbbá György fiai, Bertalan és János, másrészről pedig András szabó felesége, Zsófia, György íjjkészítő másik feleségétől származó leánya között a Szent Györgytéren, a győri káptalan és elhalt Péter kannakészítő (cantrifusor) felesége háza között álló ház, továbbá a kánai szőlőhegyen levő szőlőbirtok tárgyában. A megegyezéshez tanácsbeli férfiakat és a kőfaragók, valamint a kocsikészítők céhének mestereit küldték ki. Az ő jelenlétükben lépett érvénybe az egyesség. Eszerint a ház és a szőlő ötödrésze Zsófia asszonyra esett, Róbert pedig, miután két örökrészt András szabótól és feleségétől, Zsófia asszonytól méltányos árért megvett, négy rész vár szétosztásra Erzsébet, Borbála leánya, Bertalan és J ános fiai között. Miután Róbert és Borbála 1 Az esztergomi fökáptalan orsz. levéltárában Capsa 14. fasc. 3. nr. 23. alatt. jogaiknak érvényt akarnak szerezni, kérik a tanácsot, hogy mind a ház, mind pedig a szőlő rájukeső negyedrészét a kellő és pontos elhatárolással és szétosztással alkalmas személyek útján nekik Ítéljék oda és biztosítsák. Ennek a jogos kérelemnek — miután az említett osztályos egyesség ügyét rendben találták — eleget téve, Kezy János és Pranperger János esküdt polgárok az építészek és kőfaragók céheinek esküdt mestereivel elmentek a megbízás végrehajtására és onnan visszatérvén, egyetértően a következőket adták elő : Személyesen mentek el a házhoz, ahol Erzsébet asszony és Bertalan fia jelenlétében az épület helyzetét és a ház szerkezetét a szükséges körültekintéssel megvizsgálván, a negyedrészt Róbert aranyműves és Borbála asszony számára kijelölték. Először is a ház kapujánál a jobb, vagyis az északi oldalon egy műhelyt az előttelevő telekrésszel együtt, továbbá hátrafelé az udvarban déli irányban egy szobát a földszinten, azután a egy további kicsiny, sötét, vele összekötött szobát, amely a hátsólépcső alatt fekszik, jelöltek ki számukra. Innen az előllevő lépcsőn át ugyanazon az oldalon egy kis szobát a konyha mellett, azután a tetőalatti térség negyedrészét, amely a műhely fölött fekszik, továbbá a pince negyedrészét, valamint ezeknek a részeknek minden haszonélvezetét Róbertnek és Borbálának, valamint utódaiknak örökjogon békés birtoklásra odaítélték. Végül kijelentették, hogy a konyha, nemkülönben a lépcsők, a locus secretus, hasonlóképen a ki- és bejárat közösen használandó. A kánai szőlőrésznek kijelölése szintén megtörtént. Ennek emlékét és örök érvényét a tanács pecsétjével ellátott levelével erősíti meg. Az oklevelünkben szereplő Szent Györgytér a középkori Budavára helyrajzának legtöbbet vitatott és ma is több vonatkozásban bizonytalan része. Schier, majd Rupp, 477