Budapest Régiségei 13. (1943)

Dobrovits Aladár: Az egyiptomi kultuszok emlékei Aquincumban 45-75

1. kép. — Nílusi jelenet, Székesfehérvári Múzeum. Valószínűleg, amint ez nagyon gyakori, itt is mintakönyv után dolgozott. Kérdés azonban, hogy a mester a két jelenetet mintáján egyesítve találta-e, vagy pedig ő fűzte-e azokat egybe. Mindenesetre a kivitel részletben" fogyatékosságai ellenére is ez a relief elsőrangú kompozíció. A teret teljesen kihasználva a jelenetet frizszerűen, mintegy hullámvonalat alkotva építi fel. A hullámhegyeket az öszvér és a fára mászó pygmeus képezik, a hullámvölgyet a két krokodilus szimmetrikusan elhelyezett, egymást metsző teste, a fölöttük levő üres teret a négy sematikus fa tölti ki, az általuk hangsúlyozott erős függőleges tagolás az amphorákban és a pálmafa törzsében nyer szimmetrikus megismétlést. A kompozíciónak ez az erősen geometrikus hangsúlyozása teszi valószínűvé, hogy noha reliefünk két oldalán csonka, mégis véleményünk szerint alig hiányozhat belőle valami. A pálmafa mögött a tér üresen marad, ezen az alapon kell arra következtetnünk, hogy az ösz véres jelenet is teljes és itt sem következhettek újabb alakok, melyek például a pompeji falképen és az el-alia-i mozaikon az öszvért farkánál fogva visszatartani igyekeztek, ennek különben az öszvér farktartása is ellene mond. Hasonlóképpen hiányzik a fehérvári domborművön a pálmafa és krokodilus között segítségre siető fegyveres pygmeus alakja is, amelyet a pompeji mintáról ismerünk. Bz az erősen lerövidített megfogalmazás sajátos jellemvonása a pannóniai kőfaragó-stílusnak.

43 Bzen az alapon és a kompozíciónak a klasszikus relief stílustól idegen geometrikus, térkitöltő felfogásából

44 is biztosan következtethetünk a pannóniai, helyi művészi felfogás érvényesülési