Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Lajos: A középkori Kelenföld (Tabán) rómaikori hagyatéka 447-462

NAGY LAJOS A KÖZÉPKORI KELENFÖLD (TABÁN) RÖMAIKORI HAGYATÉKA (Deutscher Auszug Seite 567) Amíg az aquincumi ásatások olyan területen folytak, ahol gazdag római anyagot találtak, nem igen fektettek súlyt olyan szórványos leletekre, amelyek a castrum melletti táborváros (canabae) és a polgárvároson kívül kerültek elő és csak apróbb tárgyakból állottak, bár alkalmasak lettek volna némi települési folyamatok behatóbb vizsgálataira. Ennek egyik oka az volt, hogy miután megállapították a római tábor és a polgárváros kiterjedését, nem mentek tovább és nem is gondoltak arra, hogy a szórványos leletek is számottevők lehetnek egy városkép kulturális, gazdasági és hadi ismeretének teljesebbé tételére. A Gellérthegy és Tabán környékéről előkerült leleteket mint szórványos darabokat kezelték s nem láttak bennük mást, mint a dunamenti tartomány fővárosából oda elhurcolt emlékeket. Köztudatba ment át, hogy a mai Várhegyen és környékén előkerült kőemlékek — korábban cserepeket nem is vettek figyelembe — nem kerültek másképen leihelyükre, mint a középkori erődépítéshez szolgáló másodlagos építési anyag.

1 Mikor a Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet a lebontott Tabán helyén ásatásokat végzett az 1935—36. években,

2 a késő La-Tène kultúrhagyatékot tartalmazó vermek mellett egy olyan szemétgödröt is feltártak, amelynek anyaga élesen rávilágított 1 A legjellemzőbb példa erre Attius Macro leg(atus) Aug(usti) pr(o) pr(aetore) co(n)s(ul) desig(natus) oltárköve, melyet a Duna víziútján hoztak Aquincumba és a Dunában is találták. Ez a Macro Pannónia superior helytartója volt Kr. u. 126 körül, KisIgmándon is találtak tőle egy oltárkövet (CII, TII 11077). Az aquincumi köve is Brigetioból került le a víziúton. —• Kuzsinszky, Aquincum. Ausgrabungen. 1934. 215. 1. De ugyanígy Aquincumból is szállítottak feliratos római köveket délfelé a Dunán középkori építkezésekhez. Pl. CII, III 10496—6452. számú aquincumi épületfelirat Bátmonostoron került elő. V. ö. Arch. Ért. 1874, 141. 2 V. ö. Nagy L., Tabán a régészeti ásatások világában. Tanulmányok Budapest múltjából IV., 1936, 18. s. köv. 1. arra, hogy a római birodalom hadserege ezt a területet megszállva és birtokában tartva az északról délre vezető, helyesebben a megszállást tekintve, a délről északra vezető dunamenti út, limes mentén mindenütt rendelkezett állomáshelyekkel, postafogatot váltó épületekkel és ezek mellett a természetszerűleg kialakultak települések (mansiones). Ha nem is mindenütt kerültek elő időálló anyagból épített épületek maradványai, fel kell tennünk, hogy kisebb-nagyobb távolságra istállók, s ezek mellett postakocsisok (veredarii) épületei álltak szorosan a Duna mentén. Szemétgödöranyagunk is következtetni enged arra, hogy az egy ily an statio tartozéka lehetett. Épületnyomok nem kerültek elő, azt már vagy a középkor, vagy a törökök kiűzése után a Tabán építkezése rombolhatta le. Amikor a tabáni eraviszkusz-telep agyagműves gyárai kezdték megszüntetni működésüket a Kr. u. I. század vége felé és beolvadtak az egyetemes rómaiságba, ha nem kerültek volna elő a mi tabáni leleteink, nem lett volna tiszta képünk ezen évtizedekről, hogy és miképen történt az átmenet — erőszakos úton, vagy pedig a türelmes birodalmi politika mindent magába felszívó ereje folytán. Egy ilyen szemétgödör anyaga nem ad maradandó művészeti alkotásokat; leleteink szerény dokumentumok, de várostörténeti szempontból érdemesnek mutatkozik felsorolásuk. A helyi történet számára annyiban jelentősek, amennyiben bizonyító értékkel bírnak a település folytonosságára. Kulturális értékük csekély, mert ilyen helyre, egy szemétgödörbe, csak olyan darabok kerülhettek, amelyek az élők korában is eldobhatok voltak. Szemétgödrünket a tabáni ásatások térképén 77. számmal jeleztük. Nagy számban kerültek elő itt 447