Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Gerevich László: A Középkori Múzeum kutatásai az 1941-1942. évben 439-444

A templomhajó XIII. századi részének északkeleti (6. kép.) és északnyugati sarkában megmaradtak az oszloplábazatok, a délnyugati sarokban a déli és északi fal közepetáján mindkét oldalon pedig négyszögletes koalapozást találtunk, melyeken minden bizonnyal szintén oszlopok állottak. Az oszloplábazatok ezen elhelyezéséből hatsüvegű boltozatra következtethetünk. (5. kép.) Ezt a XIII. század végéig dívott, jellemzően burgundi boltozást (Notre Dame de Dijon XIII. sz.) Magyarországon Pannonhalmán és Zsámbékon találjuk meg. A budai kultúrcentrum közelsége, a burgundi koragótikának ezen a gyors felszívódásán kívül — a felépítésen és a gondos kőfaragáson is meglátszik. A kapu egyszerű fokon ismétli meg a jellegzetes oszlopos portálformát. Közelében, kissé jobbra kb. 1 m mélységben az eredeti szint alatt 11 cm magas, csupasz, kissé torz férfifej szobrot találtunk. (7. kép.) A fej hátsó törésfelülete arra enged következtetni, hogy nem oszlopfőhöz, vagy éppen timpanonhoz tartozott, hanem gazdagabban kiképzett frizt díszített. Jó faragási technikával készült és feltehető, hogy a templomépítés befejezési idejével egykorú. Meglepő, hogy ez a provinciális emlék kevésbbé stílusával, inkább csak kivitelével marad el az európai áramlatok színvonala mögött. A külső falon, a diadalív vonalában a kerekdeden faragott párkányprofil megszűnik és meredeken metszett későgótikus párkány váltja fel. A falazat struktúrája is megváltozik, a gondosan kiformált kváderköveket hosszúkás, rosszul megmunkált és törmelékkel kipótolt kövek helyettesítik. Megtaláltuk a boltozati bordák kettős indítását, melyből a hálóboltozat rendszerének rekonstrukciója megkísérelhető volt. (5. kép.) A templom későgótikus kibővítését összefüggésbe hozhatjuk a pálosok építőtevékenységével, akik a monostort 1480-ban kapták meg és fényes épületekkel gazdagították. Kbből az időből származhatik a töredékes állapotban előkerült későgótikus vörösmárvány keresztelőmedence. A mérműves mészkőkorláttöredékek korábbi gótikus időből származnak. A csúti templom valószínűleg a török dúláskor pusztult el. Az eredeti helyen fekvő négyzetes vöröstéglaburkolat fölött néhány centiméternyire, mindenütt égési rétegek találhatók. Ez azt bizonyítja, hogy a templomot utolsó leégése után nem használták többé. A szentély falán, a mészréteg alatt egy kis felületen festett indadíszítés nyomait ismertük fel, mely bepillantást enged a falusi templomok egyszerű mintájú falfestészetébe. A csúti plébániatemplom a kis falusi templomok között a legmagasabb építészeti színvonalat jelenti. 444