Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Barkóczi László: Újabb leletek a Gázgyár területéről 445

vitéz BARKŐCZI IyÁSZLÓ UJABB LELETEK A GÁZGYÁR TERÜLETÉRŐL (Deutscher Auszug Seite 566) A gázgyári iíj mészkemence építésénél bronz- és rómaikori sírok jöttek elő, melyek az aquincumi településtörténet és topographia szempontjából érdekes adatokkal szolgálnak. A lelőhely egybeesik azzal a területtel, ahol Nagy I^ajos a már korábban feltárt későrómai temetőt

1 említi. Aquincum, illetőleg a Gázgyár területéről mindeddig az irodalomból nem ismertünk bronzkori leleteket s így nem volt bizonyos az, hogy ez a vidék a bronzkorban lakott terület lett volna. Tompa Ferenc ugyan említ egy kis második periódusú bögrét

2 a Gázgyár területéről, ez azonban, a bizonytalan lelőkörülményekre való tekintettel, semmi bővebb következtetésre nem adhatott alkalmat. 1942.

3 évi új építkezések egy bronzkori temető néhány sírját

4 hozták felszínre, melynek anyaga a bronzkor derekára mutat. Az előkerült anyagból két második periódusú urna egészen és hét kicsi, egyfülű bögre pedig részben egészen, részben töredékesen maradt meg. Az urnák közül az egyik dupla kónikus, a váll és a hasi rész találkozásánál körülfutó körömbenyomásos dísz mutatkozik, továbbá ugyancsak ehhez a találkozáshoz csatlakozik két fülszeru kiképzés, ami azonban inkább fogantyú céljaira szolgált. Pereme hiányzik, m = 18 cm, alap sz. = 5 cm. A másik urna széles vállakkal lefelé erősen keskenyedő edény és közvetlenül a váll alatt két fül helyezkedik el. Egyenesen felfelé haladó nyakából csak egy kis rész maradt meg. M = 35 cm, alap sz. = 1 Nagy Lajos: Arch. Ért. 1940. 253. stb. és Budapest története (előkészületben). a Tompa Ferenc : Budapest története.... (előkészületben) . * Az anyag az Aquincumi Múzeumban van. 4

I,eletösszefüggések megállapítása lehetetlen volt, mert a munkások építkezés közben széjjelszedték a sírokat. 11 cm. A már fennebb említett tejesköcsöghöz hasonló kis egyfülű bögréket gyakran megtaláljuk a bronzkor második periódusában, de használatuk a harmadik periódusba is átmegy. Ezekhez a szórványos leletekhez még néhány jelentéktelen töredék is tartozik. Ezek szerint tehát Aquincum környékén bronzkori telepet várhatunk, amelyre remélhetőleg az építkezések előrehaladásával rá fognak bukkanni. A Nagy Lajos által említett későrómai temetőhöz csatlakozik az a római anyag, ami a bronzkori szórványleletekkel együtt jött elő. Első helyen kell említenünk azt a két bélyeges terra sigillatát, amelyeken a mester jelzés meglehetősen jó datálást ad. Egyik nagyobb edény töredéke kihajló peremmel, a díszítésből csak a tojásfüzér két tagja maradt meg. A külső felén VICTORINUSFE benyomott bélyeg van. A VI betűk felső fele hiányzik. Ismeretes rheinzaberni mester,

1 aki Hadrianus és az Antoninusok korában dolgozott. A másik Dr. 33. típusú, szép ép darab TICOTALIM bélyeggel szintén rheinzaberni mester. A római leletekhez tartozik még egy karcsú egyfülű korsó

2 s egy másik szürkeszínű, egyfülű kancsó,

3 továbbá egy scrinium-pánt, egy kis üveg, balzamárium, két kisebb szürke edény, két fedő, egy töredékes mécses, a hátán valószínűleg Fortisbélyeggel és még néhány edénytöredék. Miután a későrómai temető területéről kerültek elő, így arra következtethetünk, hogy ennek a késői temetkezésnek megvan a korábbi előzménye, mely már a második század derekán kezdődött. 1 Juhász Györgyi: 155. o. Diss. Pann. Ser. I. No 3. " Bónis Éva : A császárkori edényművesség termékei Pannoniában. I. XXVI. t. 3. 8 Bónis Éva: id. m. XXIX. t. 17445