Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

1942 augusztus—szeptemberében a decumana oldal előtt elterülő táborváros északi részét tárta fel az Intézet. A tábor hátulsó főkapujától nyugati irányba haladó 5.03 m széles jól kiépített út két oldalán kisméretű, négyszögalakú házak sorakoztak fel. A canabaere jellemző utcatelepülés formáját találtuk meg itt is (v. ö. az ORLJ eddig megjelent köteteit és Jünkerath melletti katonai jellegű települést : H. Koethe, Trierer Zeitschr. XI. 1936, 50. sk. IL). A legszélső ház a sáncárokrendszer külső szegélyétől 13 m távolságra épült. Eduard Nowotny fejtegetései (R.Li. Ö. XVIII. 1937. 129 sk. hh.), tehát nem általánosíthatók. Az útvonal északi oldalán három, míg mögötte két épületet ástunk fel egészen. További három épületnek fekvését kutatóárkokkal állapítottuk meg. A táborfalhoz legközelebb fekvő 1. sz. épületet ismételten átépítették Az első periódusból, amely a tábor építésével egykorú, mindössze egy Ny—K irányú falrész maradt fenn. Ezt követő43. kép. — Késő-római durva kerámia Szentendréről. leg a 2. periódusban É—D irányba elnyúló 550x 2070 m hosszií, négyosztatú traktus épült, amely déli, rövidebb oldalával az úttest felé nézett. A tábor felé nagyobb, fallal körülvett udvarrész csatlakozott hozzá. A III. század végén, vagy a IV. század elején nyerte el épületünk végleges formáját. Az északi szárnyat ekkor felhagyták. Délen viszont az udvar egy részének bekapcsolásával L-alakban kibővítették a lakórészt. Az víttestre tekintő nagyobbik szoba keleti felét légfűtéssel látták el (41. kép) s a falakat gondosan kifestették. Sima, fehér lábazat fölött sávokba foglalt középmezők következtek s ezekben közel emberi nagyságú alakos ábrázolások foglaltak helyet. Felül a falmezőt lapos, széles stukkókeret zárta le, amely kantharos két oldalán szembeforduló pávákat mutatott. A szoba északkeleti sarokfalának alapzatába másodlagosan beépítve találtuk Vlp. Victor Iuppiternek dedikált oltárkövét. Az utolsó periódus magas padlószintje (a szántás felszíne alatt mindössze — 30 cm) magyarázza az apró leletek hiányát. Az 1. sz. lakóháztól nyugatra két négyszögalakú épület sorakozott fel. Déli zárófaluk közös s az 1. sz. épület délnyugati sarkához épült hozzá. Mindkét taberna az 1. sz. lakóház 3. periódusa után épült. Falaik is keskenyebbek, (átlagban 50 cm) és gyengébb technikával épültek, mint az 1. számúé. Padlózatuk apró kövekkel kevert döngölt föld volt. Az épületeket keskeny, az úttest felé zárt zsákutcák választották el egymástól. A 2. sz. taberna déli, nagyobb termét egy F—D irányú agyagba rakott keresztfal osztotta két részre. Mögöttük észak felé egy kisebb szoba helyezkedett el. Déli felében 9 darab élére állított, félkörívben elhelyezett imbrex tűzhelyet képezett (42. kép). A 3. sz. épület 8*20 x 7-90 m méretű osztatlan terem. Közepén félkörívben lerakott szabálytalan kövekből képezett tűzhelyet találtunk. Mindkét mód a fűtésnek egy késői, szegényes megoldását jelenti. A leletek közül kétfülű, vörösfestésű korsót és egy sima falú terra sigillata tálat említhetünk meg. 398