Budapest Régiségei 13. (1943)

ÉRTESÍTŐ - Nagy Tibor: A Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézet jelentése az 1938-1942. évek között végzett kutatásairól 359-399

»bombakövek«, majd fölötte egymás után következtek apró kőzúzalék, habarcs, finom téglapor, nagy kőlapok. A felső littest alapjaiba korábbi sírkő és oltárköveket is beépítettek. Innét szedtük ki a Genio t(urmarum)et Epon(a)e ajánlott oltárkövet, amelyet a szír coliors lui. Victor nevű katonája emelt a 241-ik esztendőben. Eredetileg ez az oltárkő a Waczek-villa területéről ismeretes istállók egyikében állhatott. A felső úttest anyagából a szír cohorstól 6 darab, a legio II. adiutrix-tól 1 darab bélyeges téglát kaptunk. Egy későbbi időpontban a hátsó főkapuzatot félköríves kiugró toronnyal falazták el. Ennek példáját ismerjük Intercisából [Paulovics /., 42. kép. — Tetőtéglákkal kibélelt szegényes tűzhely Ulcisia castra canabaejából. II limes romano in Unglieria (Quadern! dell'Impero) 19. 1., 19. kép) és Savariából. A torony belsejének legalsó rétegéből a LEG II. VDI bélyeg került elő, továbbá több terra sigillata töredék, az egyik CIISOR. . . a lezouxi Ce[n]sorinus fenékbélyegével. Az első és a második számú padlózat között pár darab sárgamázas korsó és tál töredéke feküdt a szír cohors bélyeges tégláival. A legfelső padlózat fölötti törmelékben későrómai, szürke anyagú áru, külső oldalán besimított díszítéssel, valamint 3 darab 10-5 cm magas vascsengetyű, amelyek egyikét képben is bemutatjuk (39. kép). Hasonló darabokat ismerünk többek között Zugmantel (Barthel, ŐRLI, 32., XV. t., 56. kép és 100. 1.) és Saalburg (Jacobi, Römerkastell Saalburg. XXXVI. t., 1. kép, LIX. t., 13. képek) táboraiból s máshonnét. A tábor decumana frontja előtt két keresztmetszettel a kettős sáncárokrendszer formáját és kiterjedését is megállapítottuk. (40. kép.) Szélessége 25 méter volt. A táborfaltól 2-25 m távolságra kezdődött egy kisebb árok, amely 3*75 m mélységig terjedt. Ezt egy nagyobb átmérőjű s az előbbinél jóval mélyebb (5-19m) árok követte. Egy IVST

V[S-F] fenékbélyeges tál ennek a lezouxi mesternek kevésbé gyakori bélyegváltozatát adja (Déch. 278—9. 11., Knorr, Rottweil. 63. 1.). Ezenkívül több sima falú és reliefdíszes sigillata táltöredék, vörösfestésű és sárgamázas edénytöredékek, két üveggyöngy, valamint három darab Constantius és egy darab Valens kisbronz került elő az árokrendszerből. 397