Budapest Régiségei 13. (1943)

Alföldi András: Aquincumi adalék a Kr. u. 268. év történetéhez 33-43

ban, a porticibus T-je, csak még jobban pofon van csapva. Ha e feltevésünk megáll, úgy egy egyesszám 3. személyű, multidejű igealakból megmaradt . . .it állítmány-töredék állt itt. Amit a Corpus ezután |EIAI IVU-nak közöl, az elég világosan . .idie kai. Iuli.-nak betűzhető ki. A K függélyes szárán is van 1,-forma vízszintes alsó lezárás, mint az imént egynémely I-nél figyeltük meg, de a két kis rézsútos vonás a közepén elég biztos. Az állítmány hoz tehát pontos dátum fűződik : [prjidie kal(endas) Iuli (as). Ahhoz, hogy e két sort megérthessük, a (thermas) exhiberi . . . militib(us) kifejezés ad jó kiindulási pontot. Néhány jellemző előfordulását a Thesaurus

2 nyomán adjuk. Script, hist. Aug., Vita Ant. Pii 7, 6 : balneum. . . sine mercede populo exhibuit. Vita Ant. Heliog. 8, 6 : Lavacrum. . . Plautiani populo exhibuit. Vita Alex. Sev. 24, 5 : iussit thermas, . . populi usibus exhiberi. CIL III 324 : lavacrum thermarum Antoninianarum . . . populo suo exhiberi iussit (sc. Diocletianus). CIL, XII 3165 b : ... balneum usibus plebis exhiber

etur. Nyilvánvaló e párhuzamokból, hogy a thermas (vagy lavacra, balnea) exhiberi mellett leginkább iussit szokott állani. Es bár az alanyul gondolandó legio II. adiutrix-hoz, amely maga állította helyre (refecit) a fürdőjét, inkább illene az exhiberi curavit, -prospexit kifejezésmód, a rendelkezésre álló helyen az -it szóvég előtt legfeljebb négy betű lehetett és így mégis a iussit valószínű. Ne várjunk a pannóniai végeken valami pompás stilisztikai készséget, klasszikus latinságot : hiszen még az is kivételes teljesítmény itt, hogy a legegyszerűbb szokványos formuláktól el mert térni feliratunk megfogalmazója. Most már csak az . . .episse szótöredék beillesztése van hátra ebbe az összefüggésbe. Az exhiberi passzív jelenidejű infinitivusz mellett egy ilyen multidejű aktív infinitivusz mellérendelve semmiképpen sem állhat, annál inkább sem, mert a capio összetételei akkuzativuszt vonzanának, nem dativuszt, mint a militib(us); így tehát a két infinitivuszos alaknak csak akkor lehet értelme, ha egymásra utalnak. Ha nem tévedek, ez az eset csak akkor állhat fenn, ha az incipio igenévi alakjáról van itt szó, tehát: exhiberi inde [inc]episse militib(us) [iussjit [prjidie kal(endas) Iuli (as). 9. sor. A Corpus PRAE |||I|||VCEME-SlIyVI olvasást ad, aminek nem sok hasznát vesszük. Meg is jegyzi v. Domaszewski : »dedi versum 38