Budapest Régiségei 13. (1943)

Kelényi B. Ottó: Iparosok és kereskedők Budán és Pesten a középkorban 319-334

A Budai Jogkönyv (Ofner Stadtrecht) az egyetlen tekintélyes forrás, amelyből a középkori Buda ipari és kereskedelmi életéről némi fogalmat nyerünk. Sajnos azonban, hogy a jogkönyv is számos iparágnak csak a nevét jegyezte fel anélkül, hogy a céhekbe tömörült iparosság szokásairól, belső életéről és termeléséről tájékoztatna. Azok az adatok, amelyek a budai iparosokról és kereskedőkről a székesfőváros középkori kútfőinek összegyűjtésével kapcsolatban előkerültek,

1 az ipar és kereskedelem helyzetéről jórészt csak közvetett adatokat tartalmaznak ; majdnem egytől-egyig a városi ingatlanok adás-vételével, vagy a peres eljárásokkal van összefüggésben. Sok esetben nem is az ügyletben szereplő felek, hanem csak azok szomszédai vannak iparosoknak megnevezve. Hogy az iparosság belső életéről és termeléséről oly keveset tudunk, annak főoka, hogy a budai és pesti mintegy hatvan mohácsi vész előtti céhnek egyetlen céhlevele vagy egyéb irata sem került mindeddig elő az egyetlen mészáros céh céhiratai kivételével.

2 A Budai Jogkönyv egyetlen céhlevelet sem közöl és noha a Kovachich által kiadott,

3 Ny irkáilói Tamás neve alatt fennmaradt XV. századi formulas könyv közöl budai és pesti céhekre vonatkozó adatokat, ezekből csak a céhek mestereinek egyes ügyleteiről értesülünk. Viszont a tisztán vagyonjogi ügyletek nem tartoztak szorosan az írásbeliség körébe. Az ingó tulaj don változása túlnyomórészt a vagyonjog keretébe tartozik. Ezzel többé-kevésbé mindenki szabadon rendelkezik; elidegenítése, bár a törvény által előírt formák között történik, mégis legtöbbször nem írásos formák között, feltéve, hogy a tulajdonjog nem vitás. Az ingatlantulajdon (ház, szántó, szőlő) változását azonban a városi jog oly pontosan körülírt szabályokkal bástyázta körül, amely legtöbbször írásos megállapodást von maga után.

4 Budapest Régiségei. 321 2t