Budapest Régiségei 13. (1943)

Kelényi B. Ottó: Iparosok és kereskedők Budán és Pesten a középkorban 319-334

A háztulajdon Budán sokszor változik. Ennek következtében aránylag sok tulajdonváltozást megörökítő oklevél maradt fenn. Mivel pedig Budán a lakosság tekintélyes része iparűző, iparosok nevei is gyakran fordulnak elő okleveleinkben. Néhány esetben a céhek elöljáróságáról is értesülünk, amikor az ügyleteknél tanukként, vagy végrehajtókként szerepelnek. A budai céhek száma nagy volt. Es mivel a középkor mesterembere nagyrészt egyben kereskedő is, továbbá az iparcikkek ki- és bevitele oly mértékben, mint ma — közlekedési eszközök és utak hiányában, azután az egyes városok árumegállító joga miatt — nemcsak sokkal nehezebb, de sokszor lehetetlen is volt, az iparosok és kereskedők számára egészen különleges jogszabályok állottak elő. Ezeknek a szabályoknak a városi jogban is szereplő végrehajtásáról és az iparosok termelésének ellenőrzéséről a céhek gondoskodtak. Valamennyi iparos céhbe tömörül, bár a Budai Jogkönyv ezt minden iparágnál nem mondja ki világosan. A céhek közül a Budai Jogkönyvben az építészek, a kőfaragók, a téglavetők, a kövezők, az ácsok, a kőművesek és cserepesek egy fogalmi körbe vannak összefoglalva,

5 anélkül, hogy róluk részletesebb adat szólna. Sajnos, nagyon távol vagyunk attól, hogy Budán a kijegecesedett architektúrák mögött álló mesterek nevével is megismerkedjünk és még távolabb attól, hogy a gyér életrajzi adatokat kapcsolatba hozhassuk az emlékanyaggal. A Horváth Henrik által hangsúlyozott »nihil in litteris parvum« elve alapján új névvel szolgálhatunk a budai kőművesek ritka sorához. Ez János kőműves (murator), aki 1374-ben Buda tanácsa előtt bejelenti, hogy Ákus fiainak és Miklós mester királyi kancellárnak háza között álló házát eladta Kanizsai István zágrábi püspöknek.

6 Nem valószínű, hogy ez a János kőműves azonos lenne azzal a János kőfaragó (lapicida) mesterrel, akit Nagy Lajos király 1365-ben kiváló teljesítményeiért budai telekkel adományozott meg.

7 A Nagy Lajos adományozta telek szomszédjaként megnevezett Miklós ítélőmester azonossága az 1374. évben említett Miklós kancellárral szintén nem állapítható meg. Tisztán topográfiai adatok alapján az azonosítást már csak azért sem kísérelhetjük meg, mert véleményünk szerint a Nagy Lajos adomány le veiében szereplő birtok nem Buda várában, hanem egyik külvárosban volt. Ellene szól az azonosságnak a foglalkozás külön322